Az M60 Patton egy amerikai 2. generációs fő harckocsi volt. Az autó első prototípusait az 1950-es évek végén hozták létre, és a sorozatgyártás 1960-1987-ben folytatódott, és a tartály több mint 15 000 példányának elkészítésével zárult. Az M60 Pattont motor hajtotta Continental AVDA-1790-2 750 LE-vel. Fegyverzet az alapváltozatban 105 mm-es M68-as harckocsiágyú, 1 db 12,7 mm-es M85-ös géppuska és 1 db 7,62 mm-es M73-as géppuska volt.
Tervezési munka tovább Az M60 Patton akkor kezdődött, amikor az amerikai hírszerzés megtudta, hogy a szovjet hadsereg egy új, 115 mm-es ágyúval felszerelt T-62 harckocsit fog bevezetni a vonalba. Ennek az új fenyegetésnek a megválaszolása érdekében úgy döntöttek, hogy alaposan átépítik az M48-as harckocsit, de facto új járművet hozva létre. Mindenekelőtt új fegyvereket alkalmaztak, azaz a 105 mm-es fegyvert, jelentősen megerősítették a páncélzatot és egy új, nagyobb teljesítményű motort. Az új kialakítás legalább a T-54-es, T-55-ös vagy T-62-es harckocsikhoz hasonlítható volt, de a T-64-es és T-72-es sorozatú járműveknél gyengébb volt, különösen tűzerő tekintetében. Az M60-nak három változata készült sorozatgyártás során. Az első az M60A1, amely 1969-ben lépett a sorba, új toronnyal és még vastagabb páncélzattal. Az irányított rakéták kilövésére alkalmas, 152 mm-es ágyúvetővel felszerelt M60A2 változat zsákutcának bizonyult. Végül az utolsó szériaváltozat az M60A3, amely mindenekelőtt modern tűzjelző rendszerrel (SKO) volt lézeres távolságmérővel és passzív éjjellátóval. Az összes változat M60-as tankjait számos országba exportálták, köztük Brazíliába, Görögországba, Spanyolországba, Izraelbe és Portugáliába. A hidegháború időszakának számos fegyveres konfliktusában is részt vettek, főleg az 1973-as jom-kipuri háborúban, az 1980-1988-as iraki-iráni háborúban és az 1990-1991-es Perzsa-öböl háborújában.