A Marder III (Sd.Kfz 138 és 139) német harckocsiromboló volt a második világháborúból. A jármű első prototípusai 1942-ben készültek el, a sorozatgyártás az 1942-1944 közötti időszakban folytatódott, és mintegy 970 jármű gyártásával zárult. A Marder III-at egyetlen prágai EPA motor hajtotta, különféle változatokban, 125-150 lóerős teljesítménnyel. 1 ágyúval volt felfegyverkezve F-22 Model 1936, kal. 76,2 mm (Sd. Kfz. 139) vagy 1 db PaK 40 kal. 75 mm-es ágyú (Sd. Kfz. 138) és 1 db MG34 vagy MG42 géppuska, kal. 7,92 mm.
A Marder III a Wehrmachtban a szovjet T-34 és KW-1 megsemmisítésére alkalmas mobil páncéltörő fegyverrel kapcsolatos hardverhiány eredményeként jött létre. A tesztelés és a gyártásba való bevezetés idejének minimalizálása érdekében a Marder III a PzKpfw 38 (t) harckocsi alvázával készült, amelyet aztán leszereltek, és az eredeti változatban a fő fegyverzet az elfogott szovjet F-22 volt. pisztoly. Ennek a járműnek három változata készült sorozatgyártásban. Az elsőt Sd.Kfz 139 Marder III-nak nevezték, és a fent említett elfogott szovjet 76,2 mm-es F-22 fegyverrel volt felfegyverezve, és 125 LE-s motorral hajtotta. Az Sd.Kfz 138 Marder III Ausf hamarosan létrejött. H, amelyet a német 75 mm-es PaK 40-es ágyúval és egy 140 LE-s motorral szereltek fel. Végül az utolsó sorozatgyártású változat az Sd.Kfz 138 Marder III Ausf volt. M, amiben még megvolt a PaK 40-es ágyú, de már zárt személyzeti fülke és 150 LE-s motor volt. A Marder III járműveket minden változatban elsősorban a keleti fronton használták 1942-1945 között, ahol különösen az 1942-1943 közötti időszakban bizonyult nagyon hatékony fegyvernek. Egy kis, mintegy 60-70 járműből álló tétel 1942-1943 fordulóján Észak-Afrikába került.