Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.
Lovagi versenyek (régi franciául: torneiement vagy tornei) a lovagi versenyek és az egyes lovagok képességeinek ellenőrzésének sajátos formája volt. A hagyomány szerint az első tornát 1060 körül rendezték meg, de egy bizonyos tornára – források szerint – 1095-ben került sor Flandria megyében. A 12. században a lovagi tornákat már Franciaországban, Angliában és Németországban is hitelesítik a források. Lengyelországba, pontosabban Sziléziába a lovagi versenyek e formája csak a XIII. század közepén érkezett meg. Érdemes hozzátenni, hogy legalább kétféle lovagi verseny volt. Az elsőt közelharcnak vagy bohurtnak hívták, és két lovagcsapat harcán alapult, amelyek éles fegyvereket használtak, és igyekeztek nem megölni ellenfeleiket. Bár, mint sejthető, ilyen baleseteknek kellett történniük. Előfordult, hogy mindkét csapatnak összesen 200-300 lovagja volt. A torna második típusa az estor, azaz két lovag harca lovakon, eleinte lándzsával, majd kézifegyverrel - leggyakrabban karddal - harcolnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lovagi tornák csak a 13. és 14. században nyertek látványos környezetet, és váltak a lovagi kultúra nagyon fontos elemévé. Csak ezután kezdték el használni a tompa másolatokat vagy az ún biztonságos kardok.