A Junkers Ju-88 egy német, kétmotoros, többcélú gerinces szárnyú repülőgép, klasszikus farokkal és teljesen fém szerkezettel. A prototípus repülése 1936. december 21-én, üzembe helyezése 1939-ben történt. Az első sorozatgyártást Jumo 211A hajtóművek hajtották. A jó repülési jellemzőknek, a jelentős teljesítménynek és a masszív felépítésnek köszönhetően a Ju-88 alapján a repülőgépnek több változata készült, amelyek különböző funkciókat látnak el. Az első sorozatgyártású változat a Ju-88A, sok átdolgozással. Közepes bombázóként szolgált. Három változatát a sivatagi műveletekhez igazították (A9, A10 és A11). A felderítő repülőgépként használt Ju-88B repülőgépeket kis mennyiségben gyártották. Másrészt a Ju-88C-t nagy méretben gyártották, BMW 801-es motorokkal, ami remek éjszakai vadászgép volt. A Ju-88-C6c változatban az SN-2 radar és a Schrage Musik ágyúk szerepeltek. A D változat egy másik felderítő változat, de új motorokkal. Egy másik fejlesztési modell a híres Ju-88G, amely egy éjszakai vadászgép egyre modernebb repülőgép-radarokkal (SN2, SN3, FuG-218, végül a FuG-240 centiméteres radar a Ju-88G-7C változatban) stb. motorok erőteljes változatai. Ezenkívül a következő verziók készültek: Ju-88H, Ju-88p, Ju-88S és Ju-88T. A gépet a szeptemberi hadjárat, a nyugat-európai háború és az 1940-es brit csata idején használták széles körben a keleti fronton, valamint a szövetségesek bombázásaival vívott harcokban a német égbolt felett. Ebből a sikeres repülőgépből körülbelül 15 000 példány készült, mindegyik változat. Műszaki adatok (Ju-88G): hossz: 15,5 m, szárnyfesztávolság: 20,08 m, magasság: 5,07 m, maximális sebesség: 550 km/h, maximális hatótáv: 2500 km, maximális mennyezet: 9900 m, fegyverzet: állandó-4 MG151 ágyú / 20 db 20 mm-es géppuska, 1-2 db MG131 13 mm-es géppuska és 1-2 db MG151 / 20 db 20 mm-es ágyú a Schrage Musik rendszerben.A Messerschmitt Bf-109 egy német fémszerkezetű egyhajtóműves vadászrepülőgép, alacsony szárnyas konfigurációban, klasszikus farokkal. Kiderült, hogy ez az alap és legtöbbet gyártott Luftwaffe vadászgép a második világháború alatt. A prototípus repülése 1935. május 29-én történt, a sorozatgyártás 1936-1945 között folytatódott. Összességében a becslések szerint összesen mintegy 35 000 darab Messerschmitt Bf-109 típusú vadászgépet gyártottak, amelyek közül sok a háború után a cseh és az izraeli légierőhöz került. A Bf-109 gyökerei a Luftwaffe által 1933-ban meghirdetett új vadászrepülőgép versenyig nyúlnak vissza. A He-112-vel versenyben a Bf-109-es projekt kezdetben veszített, de Willie Messerschmitt intrikáinak köszönhetően a projekt folytatódhatott, és végül ő lett a verseny győztese, és a Luftwaffe elsődleges vadászgépe lett. A gyártás során a Bf-109-nek több fő változatát fejlesztették ki. Az első gyártás előtti sorozat a Bf-109B (Berta) volt, a Junkers Jumo 210 (A vagy Da) motor különböző változataival. 1937-től, a polgárháború idején Spanyolországban tesztelték őket. A következő verzió a Bf-109C (Caesar). A B változattól eltérő motorral és kiterjedt fegyverzettel rendelkeztek, két 20 mm-es és 2 LE 7,92 mm-es ágyúból. Ezek a gépek Spanyolország egén is harcoltak. A harmadik változat a Bf-109D (Dora) Junkers Jumo 210 Da vagy Daimler-Benz DB 600 motorral.A szeptemberi hadjáratban harcolt, de 1939/1940 fordulóján az E változat váltotta fel.A legtöbb A híres modell a Daimler-Benz 601A vagy N motorral szerelt Bf-109E (Emil) volt, amely elsőként nem kétlapátos, hanem háromlapátos légcsavart használt. A Bf-109E a francia hadjáratban harcolt Anglia felett, Észak-Afrikában és a keleti fronton. Az ász, aki a Bf-109E-n kezdte pályafutását, a híres Adolf Galland volt. A következő változat a Bf-109F (Friedrich), amely a német pilóták szerint aerodinamikailag a legtökéletesebb volt. Bevetette a törzs, szárnyak, kabinburkolatok megváltozott formáját, de nem használtak új motort. 1940/1941 fordulóján állították szolgálatba. A konstrukció fejlesztése részeként további Bf-109 specifikációk készültek, amelyek közül a G (Gustav) változat készült a legnagyobb példányszámban. A gép teljesítményét növelő legfontosabb változtatás egy új, 12 hengeres Daimler-Benz DB605A motor beszerelése volt, 1475 LE-vel. A Bf-109G fegyverzete a pilótafülke burkolata előtti törzsben elhelyezett 13 mm-es géppuska, valamint az MG151 20 mm-es vagy annál nehezebb MK108 30 mm-es ágyú volt. Az utolsó sorozatgyártású változat a Bf-109K (Kurfirst) volt, amelynek gyártása 1944 októberében kezdődött. Motorként Daimler-Benz DB 605DB vagy DC egységet használtak. A Bf-109K a második világháború alatt gyártott leggyorsabb változat volt, elérte a 730 km/h-t. Ezen kívül két változat is készült - H és Z, de ezek inkább kísérleti változatok voltak, és tömeggyártásuk nem indult el. A meghajtás és a fegyverzet későbbi fejlesztései a Messerschmitt Bf-109-et a második világháború egyik legveszélyesebb vadászgépévé tették, és egyben megmutatták a Willi Messerschmitt által megalkotott, kissé szögletes repülőgépvázban rejlő nagy lehetőségeket. Műszaki adatok (Bf-109 G-6 változat): hossz: 8,95 m, szárnyfesztávolság: 9,92 m, magasság: 2,6 m, maximális sebesség: 640 km/h, emelkedési sebesség: 17 m/s, maximális hatótáv: 850 km, maximális mennyezet 12000m, fegyverzet: fix - 2 db MG131 13 mm-es géppuska és 1 db MG151 20 mm-es ágyú, felfüggesztett - 250 kg-os bomba, vagy 2 db Wfr rakétavető. Gr. 21.
Hiba a leírásban? Jelezd számunkra
...