Töltse le a Mirage Hobby termékkatalógust PDF formátumban
A mławai csatát 1939. szeptember 1-3-án vívták, és a szeptemberi hadjárat egyik legfontosabb csatája volt. Lengyel részről két gyalogos hadosztály, két lovasdandár és egy nemzetvédelmi dandár vett részt benne, amelyek a Modlin hadsereget alkották. Egy vezérőrnagy parancsnokolta őket Emil Karol Przedrzymirski-Krukowicz címer Łuk. A német oldalon 5 gyalogos hadosztály, egy páncélos dandár és - érdekes módon - egy lovasdandár alkotta a 3. hadsereget. Ezeket az erőket a későbbi Georg von Küchler tábornagy irányította. Az előrenyomuló német csapatok fő célja a mławai csata során a lengyel védelmi pozíciók megtörése és a hátukba vonulás volt, stratégiai dimenzióban pedig északról vagy északkeletről Varsóba vonulni. Természetesen lengyel részről igyekeztek a német offenzívát megállítani, vagy amennyire lehetett lassítani. Hozzá kell tenni, hogy mind az erdős és mocsaras terep, mind a mezei erődítmények adtak némi előnyt a lengyel félnek. A mławai csatát a lengyel fél nagyon jól vezette egészen annak harmadik napjáig, amikor is a német csapatoknak sikerült megtörniük a lengyel védelmet, ami arra kényszerítette Przedrzymirski-Krukowicz tábornokot. El kell azonban mondani, hogy a három napos csata alatt a lengyel fél az ellenfél számbeli fölénye ellenére jelentős veszteségeket tudott okozni neki, a harcok során pedig a parancsnokság alá tartozó lengyel 21. gyalogezred. ezredes Stanisław Sosabowski. A német fél elsősorban a levegőben való uralmának, a tartalékok ügyes felhasználásának és a harmadik csatanapi sikernek köszönhette győzelmét.
Bofors wz. 36 (teljes név: 37 mm wz. 36 gun or 37 mm-es Bofors L / 45 / M ) egy lengyel 36 mm-es páncéltörő löveg, amelyet svéd licenc alapján gyártottak a két világháború között és a második világháborúból. A fegyver saját tömege 930 kilogramm volt, a cső hossza 166,5 centiméter. Jól képzett legénységgel a lövöldözés sebessége akár 10 lövés is volt percenként. A maximális hatótáv körülbelül 7000 méter volt. A Bofors wz.36 fegyvert a Lengyel Hadsereg 1936-ban fogadta el, mint a gyalogsági és lovassági egységek alapvető páncéltörő fegyverét. A fegyvernek számos előnye volt. Először is kicsi volt, ami nagyban megkönnyítette a szállítást és a terepen való maszkolást. Viszonylag könnyű is volt. 100 méter távolságból is át tudott hatolni akár 40 mm vastag páncélzaton is, ami az 1939. szeptemberi hadjárat körülményei között legalábbis jó eredménynek bizonyult. A két világháború közötti időszakban a Bofors wz.36 fegyver nagyon jó hírnévnek örvendett a lengyel hadseregben, és a szeptemberi hadjáratban elért eredményei is megerősítették nagy hatékonyságát.
A TKS egy lengyel könnyű tank (tankette) a második világháborúból. A jármű első prototípusai 1933-ban készültek, és a sorozatgyártás 1934-1936 között folytatódott, és a járműből 280 példány készült. A TKS-t motor hajtotta Lengyel Fiat 122B 46 LE-vel. A járművet egy 7,92 mm-es Hotchkiss wz.25 géppuskával vagy az egyik legnehezebb wz-vel szerelték fel. 38 FK-A 20 mm-es kaliberrel.
A TKS a TK-3 járművek modernizálása és fejlesztéseként jött létre. Az eredetihez képest a törzs elülső részét változtatták, új, kicsit nagyobb teljesítményű motort kapott, megerősítették a páncélzatot - főleg az autó elején, a futómű és az elektromos rendszer modernizálva. A változások gyakorlatilag teljesen új járműhöz vezettek. A meglévő fegyverzetet, azaz egyetlen géppuskát azonban megtartották, 20 mm-es kaliberre tervezték lecserélni. Az 1939-es háború kitörése azonban meghiúsította ezeket a terveket, és csak mintegy 20-30 TKS-t modernizáltak ilyen módon. A lengyel szabványok szerint gyártott TKS-ek nagy száma miatt az 1939. szeptemberi hadjárat során a lengyel páncélosok alapelemét képezték. A TKS tankettákat Észtországba is exportálták, az 1939-ben megszerzett példányokat a német és a szovjet hadsereg is felhasználta.