Already after the first experiences of fighting in North Africa at the turn of 1942-1943, the US Army changed the position of the American infantry division. From 1943 onwards, each infantry division had three full-time infantry regiments, in turn composed of three infantry battalions. In addition, the infantry regiment also included other units, for example: an anti-tank company, an artillery company or a staff company. In total, the US Army's infantry regiment numbered approximately 3,100 soldiers. It should also be remembered that the division also included a strong artillery component consisting of four artillery battalions - 3 light and 1 medium, most often armed with 105 and 155 mm howitzers. There was also, among others, an engineering battalion, a repair company, a reconnaissance unit and a Military Police platoon. In total, the US Infantry Division numbered approximately 14,200 people from 1943. It quite clearly dominated the artillery over the German division and had much better and - above all - fully motorized means of transport, which made it a highly mobile tactical formation. It also had much richer "individual" anti-tank weapons in the form of a large number of bazooka launchers, of which there were over 500 in the entire division.
A páncélgránátos német elnevezés a páncélgránátosok alakulatára, vagyis a saját tankjaikkal szoros együttműködésben harcra kiképzett gyalogsági egységekre. Ezt a kifejezést hivatalosan 1942-ben használták, amikor a gyalogsági hadosztályokat gránátoshadosztályokra, a motorizált gyalogos hadosztályokat pedig páncélgránátos-hadosztályokra keresztelték át. Hozzá kell tenni, hogy az 1937-1942-es években a Schützen-ezredet használták a páncélosokban szolgáló gyalogezredek leírására. Elméletileg a páncélgránátos-hadosztályok alapfelszereltségét a páncélozott féllánctalpas szállítók, különösen az Sd.Kfz.251 képezték, de az elégtelen termelés miatt ezeket a gyalogságokat gyakran teherautókkal szállították. A páncélgránátos-hadosztály alapvetően három gyalogezredből, minden ezredben két zászlóaljból és számos támogató egységből állt, beleértve a páncéltörő, légvédelmi, szapper és kommunikációs egységeket. Ezekben az alakulatokban gyakran használtak önjáró fegyvereket, mint például a StuG III. Érdemes hozzátenni, hogy a páncélgránátos-hadosztályok nemcsak a Wehrmachtban, hanem a Waffen SS-ben is megalakultak - például a Totenkopf-hadosztály vagy a Hohenstaufen-hadosztály.
Az Overlord hadművelet a szövetségesek légi és tengeri partraszállással járó offenzív művelete Normandiában (Észak-Franciaország), amely 1944. június 6-án kezdődött, és hivatalosan ugyanazon év augusztus 30-án ért véget. A szövetséges oldalon a hadművelet első néhány napjában mintegy 1,4 millió katona vett részt benne, és ez a szám végül mintegy 2,1 millióra nőtt. A főparancsnok DD Eisenhower amerikai tábornok volt. Egyébként az USA későbbi elnöke 1953-1961. A német oldalon kezdetben körülbelül 0,3 millió katona harcolt, a teljes haderőt körülbelül 0,65 millió emberre becsülik. A formális főparancsnok Gerd von Rundstedt tábornagy volt. A nyugati szövetségesek európai partraszállási hadműveleteinek terveit 1942 óta dolgozták ki, de végső formájuk 1943-ban kristályosodott ki. A végül Overlord kódnevet kapott hadművelet a szövetséges erők – amerikaiak és britek, de kanadaiak, szabadfrancia csapatok, majd lengyelek – leszállását feltételezte Normandiában, egyidejű tengeri és légi partraszállással. Ez egy gigantikus segéd- és leszállóegységekből álló flottilla (összesen több mint 4000 hajó) és több mint 10 000 repülőgép bevonását feltételezte. Emiatt az Overlord hadművelet a háborúk történetének legnagyobb partraszállásaként vonult be a történelembe! A hadműveletek 1944. június 6-án kezdődtek (az úgynevezett D-nap), amikor a szövetségesek partra szálltak Normandia tengerpartjain. A hídfők elfoglalása és egyesítése után patthelyzet következett, és lehetetlenné vált a német védelembe való behatolás, amit a szövetségesek Caen városa elleni ismételt támadásai is példáznak. Az áttörést csak a Cobra hadművelet jelentette 1944 júliusának végén, ami az áttöréshez és a német csapatok hátuljába való kilépéshez vezetett. Ennek a manővernek a hatására megtörtént a német visszavonulás, ami a Wehrmachtnak sok erőfeszítésébe és erőforrásaiba került. A hadművelet politikai és katonai hatása Párizs és Franciaország oroszlánrészének felszabadítása volt, és ténylegesen létrejött az ún. Európa 2. frontjáról.