A páncélgránátos német elnevezés a páncélgránátosok alakulatára, vagyis a saját tankjaikkal szoros együttműködésben harcra kiképzett gyalogsági egységekre. Ezt a kifejezést hivatalosan 1942-ben használták, amikor a gyalogsági hadosztályokat gránátoshadosztályokra, a motorizált gyalogos hadosztályokat pedig páncélgránátos-hadosztályokra keresztelték át. Hozzá kell tenni, hogy az 1937-1942-es években a Schützen-ezredet használták a páncélosokban szolgáló gyalogezredek leírására. Elméletileg a páncélgránátos-hadosztályok alapfelszereltségét a páncélozott féllánctalpas szállítók, különösen az Sd.Kfz.251 képezték, de az elégtelen termelés miatt ezeket a gyalogságokat gyakran teherautókkal szállították. A páncélgránátos-hadosztály alapvetően három gyalogezredből, minden ezredben két zászlóaljból és számos támogató egységből állt, beleértve a páncéltörő, légvédelmi, szapper és kommunikációs egységeket. Ezekben az alakulatokban gyakran használtak önjáró fegyvereket, mint például a StuG III. Érdemes hozzátenni, hogy a páncélgránátos-hadosztályok nemcsak a Wehrmachtban, hanem a Waffen SS-ben is megalakultak - például a Totenkopf-hadosztály vagy a Hohenstaufen-hadosztály.
A kurszki csatát (német kódnév: Operation Zitadelle) széles körben elismerik - nem egészen pontosan - a második világháború legnagyobb páncéloscsatájaként és a keleti front legnagyobb páncéloscsatájaként. Történt ez az 1943 februári sztálingrádi német vereség után, de ugyanezen év márciusában a német sikeres harkovi ellentámadás után is. A csatába bekapcsolódó német fél a stratégiai kezdeményezés maradéktalan megszerzésére, a szovjet fél minél nagyobb veszteségekkel járó feladatára, valamint az 1943 nyarán várható szovjet offenzíva mellbimbójára számított. A Vörös Hadsereg védekező álláspontra helyezkedett, a támadó németeket a hadművelet kezdeti szakaszában megpróbálta kivérezni a vérből, majd ellentámadásba kezdett. A Kurszki íven folyó csata 1943. július 5-én kezdődött, és a szovjet orłowoi és belgorodi hadműveletekkel együtt ugyanazon év augusztus 23-ig tartott. Ennek során a német hadsereg jelentős erőinek bevonása és a legújabb Tiger és Panther tankok, valamint a Ferdinand harckocsirombolók ellenére a szovjetek arattak győzelmet, akik nagyon jól felkészültek erre a csatára, és annak ellenére, hogy hatalmas veszteségeket szenvedtek el - tudtak ellentámadásba lépni. A kurszki csata a második világháború egyik fordulópontja volt. Becslések szerint ennek eredményeként (július 5. és augusztus 23. között) a német hadsereg hozzávetőleg 240 000 katonát vesztett - meghaltak, megsebesültek és fogságba esett, körülbelül 1300 harckocsit és körülbelül 1000 repülőgépet. A Vörös Hadsereg veszteségei kétségtelenül nagyobbak voltak.