Az M4 Sherman egy amerikai közepes harckocsi a második világháborúból. Az első prototípusok 1941-ben készültek, a sorozatgyártás 1942-1945 között zajlott. Összesen mintegy 49 000 példány készült ebből a tankból az összes változatból, ami a második világháború egyik legtöbbet gyártott tankjává és a szövetséges hadseregek felszerelésének legfontosabb harckocsijává teszi a konfliktus során. Az M4 Shermant az M4A1 egymotoros változata hajtotta Continental R 975 C4 400 LE teljesítménnyel . A járművet - változattól függően - egyetlen 75 mm-es M3-as vagy 76 mm-es M1-es ágyúval vagy 105 mm-es M4-es tarackkal és két 7,62 mm-es Browning1919A géppuskával szerelték fel.
Az M4 Shermant az M2 és M3 harckocsik utódjaként fejlesztették ki, bár ez utóbbiak sok alkatrészét is felhasználta. Először is csak az M3 Lee autójának kissé megváltoztatott alvázát használta. Az M4 Sherman tervezésekor elsősorban a gyalogsági támogató jármű szerepére helyezték a hangsúlyt, nem pedig az ellenséges harckocsik elleni harcra – ez volt az amerikai tankrombolók szerepe. Csak a szekerekkel való esetleges ütközéseket feltételezték Pz.Kpfw III és Pz.Kpfw IV. Az új tartály tömeggyártásában és a lehető legalacsonyabb előállítási költségekben is jelentős szerepe volt. Az eredmény egy 1942-re és 1943 elejére jó fegyverzetű, átlagos páncélzatú, de megdöntött elülső lemezzel, de gyenge manőverezőképességű harckocsi lett, és - különösen az első változatokban - nagyon érzékeny a motortérben való ütközés következtében. Ezzel egy időben azonban létrejött egy olyan harckocsi, amely valóban nagyüzemi termelést jelenthet, és jelentős modernizációs potenciállal rendelkezik. A sorozatgyártás során számos fejlesztési verzió született M4 Sherman. Kronológiailag az első az M4A1 változat volt, amely már öntött páncélzattal is rendelkezett. Egy másik - M4A2 - hegesztett páncélzattal és új, 375-410 LE teljesítményű General Motors 6460-as motorral rendelkezett, de sokkal kevésbé volt kitéve a tűznek. Megjelent az M4A3 változata is, amely 105 mm-es tarackkal volt felfegyverkezve, és 450 LE teljesítményű Ford GAA motorral hajtott. Az M4A3 változat alapján két alváltozat készült: az M4A3E2 Jumbo megerősített páncélzattal és az M4A3E8 HVSS-sel és 76 mm-es fegyverrel. Érdekes fejlesztési változat volt a T34 Calliope is, amelyre nem a toronyra irányított rakétákat szereltek. Az M4 Shermant hatalmas számban szállították a brit és a Vörös Hadseregnek is. Előbbi ez alapján fejlesztette ki a Firefly egy változatát, egy remek, 17 kilós páncéltörő fegyverrel. A második világháború alatt az M4 Sherman tankok Észak-Afrikában (1942-1943), Olaszországban (1943-1945), a normandiai, franciaországi és nyugat-németországi csatákban (1944-1945), de a Csendes-óceánon vagy a sorokban is harcoltak. A Vörös Hadsereg a keleti fronton. A második világháború után az M4 Shermant számos országban használták, köztük Argentínában, Belgiumban, Indiában, Izraelben, Japánban, Pakisztánban és Törökországban. Számos 1945 utáni konfliktusban is részt vett, köztük az 1965-ös indiai-pakisztáni háborúban és az 1967-es hatnapos háborúban.
Az Overlord hadművelet a szövetségesek légi és tengeri partraszállással járó offenzív művelete Normandiában (Észak-Franciaország), amely 1944. június 6-án kezdődött, és hivatalosan ugyanazon év augusztus 30-án ért véget. A szövetséges oldalon a hadművelet első néhány napjában mintegy 1,4 millió katona vett részt benne, és ez a szám végül mintegy 2,1 millióra nőtt. A főparancsnok DD Eisenhower amerikai tábornok volt. Egyébként az USA későbbi elnöke 1953-1961. A német oldalon kezdetben körülbelül 0,3 millió katona harcolt, a teljes haderőt körülbelül 0,65 millió emberre becsülik. A formális főparancsnok Gerd von Rundstedt tábornagy volt. A nyugati szövetségesek európai partraszállási hadműveleteinek terveit 1942 óta dolgozták ki, de végső formájuk 1943-ban kristályosodott ki. A végül Overlord kódnevet kapott hadművelet a szövetséges erők – amerikaiak és britek, de kanadaiak, szabadfrancia csapatok, majd lengyelek – leszállását feltételezte Normandiában, egyidejű tengeri és légi partraszállással. Ez egy gigantikus segéd- és leszállóegységekből álló flottilla (összesen több mint 4000 hajó) és több mint 10 000 repülőgép bevonását feltételezte. Emiatt az Overlord hadművelet a háborúk történetének legnagyobb partraszállásaként vonult be a történelembe! A hadműveletek 1944. június 6-án kezdődtek (az úgynevezett D-nap), amikor a szövetségesek partra szálltak Normandia tengerpartjain. A hídfők elfoglalása és egyesítése után patthelyzet következett, és lehetetlenné vált a német védelembe való behatolás, amit a szövetségesek Caen városa elleni ismételt támadásai is példáznak. Az áttörést csak a Cobra hadművelet jelentette 1944 júliusának végén, ami az áttöréshez és a német csapatok hátuljába való kilépéshez vezetett. Ennek a manővernek a hatására megtörtént a német visszavonulás, ami a Wehrmachtnak sok erőfeszítésébe és erőforrásaiba került. A hadművelet politikai és katonai hatása Párizs és Franciaország oroszlánrészének felszabadítása volt, és ténylegesen létrejött az ún. Európa 2. frontjáról.
Az M8 Greyhound (greyhound) egy amerikai páncélozott autó a második világháborúból. Az első prototípusok 1941-ben készültek, a sorozatgyártás 1943-1945 között zajlott. Ebből a járműből összesen mintegy 12 300 példány készült az M20-as változattal. Az M8 Greyhoundot egyetlen karburátoros motor hajtotta Hercules JXD 110 LE-vel . Egyetlen 37 mm-es M6-os fegyverrel volt felfegyverezve a toronyban, 1 db Browning 1919A4 7,62 mm-es géppuskával és 1 db Browning M2HB 12,7 mm-es géppuskával.
Az M8 Greyhound az Egyesült Államok Tank Destroyer Command parancsnokságának új kerekes felderítő jármű iránti igényére válaszul készült. A gyártási szerződést a Ford és a General Motors konzorciumának ítélték oda. Az új páncélautó hatkerekű alvázra épült, amely jó terepjáró mobilitást biztosított számára. Vezetés közben is nagyon csendes volt, és nagy végsebességet mutatott – majdnem 90 km/h-t. A hátrányok közé tartozik a viszonylag vékony páncélzat és a viszonylag gyenge fegyverzet – különösen az 1944-1945 közötti időszakban. Az M8 Greyhound alapján 1943-ban megalkották az M20-at, amely a torony fotójában és a fegyverzetben különbözött csak egyből. 12,7 mm-es Browning M2HB géppuska. A páncélozott autó páncélautó Európában harcolt: 1943-1945 között Olaszországban, részt vett a normandiai, franciaországi és nyugat-németországi csatákban (1944-1945). A Távol-Keleten is harcolt a japán csapatok ellen. A második világháború befejezése után számos külföldi szolgáltatóhoz került, köztük Ausztriába, Belgiumba, Franciaországba, Görögországba és Dél-Koreába.
The first attempts to use airborne units took place in the US armed forces in the early 1930s, but they turned out to be unsuccessful. Only the outbreak of World War II in Europe accelerated the development of this formation in the United States, and the first parachute unit in the history of the US Army was one of the platoons of the 29th Infantry Regiment, which in 1940 underwent appropriate training. One of the most important figures in the development of American airborne units was General William C. Lee, also known as the father of this formation. During World War II, two airborne divisions were formed: 82nd ("All American") and 101st ("Screaming Eagle"). American troops of this type played a huge role in the first days of the operation in Normandy (June 1944), but also fought later as part of Operation Market-Garden (1944) or Varsity (1945).