A Phonix DI egy osztrák-magyar első világháborús vegyes kétfedelű vadászrepülőgép, amely Hansa-Brandenburg DI repülőgépen alapul, 1917-ben repült először, és ugyanabban az évben került tömeggyártásba. Ezeket a vadászgépeket a légierő és az osztrák-magyar haditengerészet egyaránt használta. Kiderült, hogy gyors gépek, de repülés közben instabilok. Sebességük elérte a 180 km/h-t, ami részben a 200 LE teljesítményű Hiero VI motornak volt köszönhető. Ezeket a gépeket 1918-ig használták, majd a háború befejeztével Svédországba exportálták, ahol az 1920-as években is szolgálatban voltak Műszaki adatok: hossz: 6,65 m, szárnyfesztávolság: 9,75 m, magasság: 2,8 m, maximum sebesség: 180 km/h, praktikus mennyezet: 6000m, fegyverzet: fix - két 8mm-es Schwarzlose géppuska.
A Phönix DI egy osztrák-magyar fa kétfedelű vadászgép volt, fix futóművel az első világháborúból. A hajtást egyetlen soros Hiero motor biztosította, 200 LE teljesítménnyel. A prototípus repülése 1917-ben zajlott, és ugyanebben az évben megkezdődött a tömeggyártás, ami körülbelül 140 példány létrehozásához vezetett ebből a repülőgépből. A fedélzeti fegyverzet két 8 mm-es Schwarzlose géppuskából állt.
A Phönix DI-t az Osztrák-Magyar Légierő (német KuK Luftfahrtruppen) rendelte meg, amely egy új kétfedelű vadászgép iránt érdeklődött. A Phonix Flugzeugwerke fejlesztette ki, és egy nagyon sikeres gépet hozott létre: szép végsebességgel, jó emelkedési sebességgel, nagyon jó repülési tulajdonságokkal és tartós szerkezettel. A gépek 1917 decemberétől kísérőgépként szolgáltak, elsősorban az olasz fronton. Egy részüket fényképészeti felderítőrepülőgépekké alakították át, és 230 LE teljesítményű, modernizált Hiero motorral hajtották. A DI változat alapján később megszületett a D.II és D.III változat, utóbbi nem vett részt a harcban.