A Vörös Hadsereg az 1920-as és különösen az 1930-as években rohamos fejlődésen ment keresztül a posztok növelése, valamint a technikai fegyverekkel, elsősorban páncélozott fegyverekkel való telítettség fokozódása terén. Ugyanakkor, ellentétben például a német hadsereggel, nagy szerepet tulajdonított az éleslövők és mesterlövészek akcióinak. Kísérletek történtek a fegyverek, használatuk tanának és taktikájának kidolgozására. A második világháború idején a szovjet mesterlövészek és mesterlövész puskák (a Vörös Hadseregben a nők is részt vehettek a szakképzésben) nehéz ellenfélnek bizonyultak a németek számára. Feltételezések szerint az 1941-1945 közötti időszakban mintegy 430 000 ember (a partizánokkal együtt) vett részt speciális lövészkiképzésen a Vörös Hadseregben, és körülbelül 9500 fő szakirányú továbbképzésen. A szovjet mesterlövészek célja az altisztek és különösen a német hadsereg tiszteinek kiiktatása volt. Különféle kézi lőfegyvereket használtak, de a legelterjedtebb a 7,62 mm-es Mosin puska optikai felszereléssel vagy a szintén speciális céltávú SVT-40 félautomata puska. Érdemes hozzátenni, hogy a második világháború idején a Vörös Hadseregnek sok nagyszerű mesterlövészek és mesterlövészek voltak, köztük Vaszilij Zajcev, Ivan Sidorenko, Ludmila Pawliczenko és Tatiana Baramzinova.
A Vörös Hadsereg frontegységeiben az 1941-1945-ös német-szovjet háború idején Razwiedczikami (oroszul, latin betűkkel írva) felderítő egységek működtek. Voyennaya Razvyedka). Ezeket az egységeket elsősorban a zászlóalj ereje szerinti gyalogsági egységekhez osztották be hadosztályonként, századonként és dandáronként és szakaszonként. A Razwiedczik alakulatok szervezeti felépítése nem tért el lényegesen a reguláris gyalogságétól. A harctéren betöltött szerepük azonban gyökeresen más volt. Ezeket az alakulatokat az alájuk tartozó alakulat parancsnokának sajátos "szemeként és füleként” kezelték. Érdemes hozzátenni, hogy katonáik sokkal jobban képzettek voltak, mint a reguláris gyalogsági egységek, feladataik az ellenség hátuljáról információgyűjtés, vagy mozgásának, meneteléseinek megfigyelése volt. Érdemes hozzátenni, hogy 1943 után a Razwiedczikik álcázófoltokkal borított egyenruhát használtak, felszerelésükben a könnyű géppuskák domináltak, így a PPsZ géppisztoly és a 7,62 mm-es Diegtarev könnyűgéppuska. Gyakran azonban elfogott felszereléssel is harcoltak.