DISCONTINUED Eduard 11119 Reichsverteidigung

A Messerschmitt Bf-109 egy német fémszerkezetű egyhajtóműves vadászrepülőgép, alacsony szárnyas konfigurációban, klasszikus farokkal. Kiderült, hogy ez az alap és legtöbbet gyártott Luftwaffe vadászgép a második világháború alatt. A prototípus repülése 1935. május 29-én történt, a sorozatgyártás 1936-1945 között folytatódott. Összességében a becslések szerint összesen mintegy 35 000 darab Messerschmitt Bf-109 típusú vadászgépet gyártottak, amelyek közül sok a háború után a cseh és az izraeli légierőhöz került. A Bf-109 gyökerei a Luftwaffe által 1933-ban meghirdetett új vadászrepülőgép versenyig nyúlnak vissza. A He-112-vel versenyben a Bf-109-es projekt kezdetben veszített, de Willie Messerschmitt intrikáinak köszönhetően a projekt folytatódhatott, és végül ő lett a verseny győztese, és a Luftwaffe elsődleges vadászgépe lett. A gyártás során a Bf-109-nek több fő változatát fejlesztették ki. Az első gyártás előtti sorozat a Bf-109B (Berta) volt, a Junkers Jumo 210 (A vagy Da) motor különböző változataival. 1937-től, a polgárháború idején Spanyolországban tesztelték őket. A következő verzió a Bf-109C (Caesar). A B változattól eltérő motorral és kiterjedt fegyverzettel rendelkeztek, két 20 mm-es és 2 LE 7,92 mm-es ágyúból. Ezek a gépek Spanyolország egén is harcoltak. A harmadik változat a Bf-109D (Dora) Junkers Jumo 210 Da vagy Daimler-Benz DB 600 motorral.A szeptemberi hadjáratban harcolt, de 1939/1940 fordulóján az E változat váltotta fel.A legtöbb A híres modell a Daimler-Benz 601A vagy N motorral szerelt Bf-109E (Emil) volt, amely elsőként nem kétlapátos, hanem háromlapátos légcsavart használt. A Bf-109E a francia hadjáratban harcolt Anglia felett, Észak-Afrikában és a keleti fronton. Az ász, aki a Bf-109E-n kezdte pályafutását, a híres Adolf Galland volt. A következő változat a Bf-109F (Friedrich), amely a német pilóták szerint aerodinamikailag a legtökéletesebb volt. Bevetette a törzs, szárnyak, kabinburkolatok megváltozott formáját, de nem használtak új motort. 1940/1941 fordulóján állították szolgálatba. A konstrukció fejlesztése részeként további Bf-109 specifikációk készültek, amelyek közül a G (Gustav) változat készült a legnagyobb példányszámban. A gép teljesítményét növelő legfontosabb változtatás egy új, 12 hengeres Daimler-Benz DB605A motor beszerelése volt, 1475 LE-vel. A Bf-109G fegyverzete a pilótafülke burkolata előtti törzsben elhelyezett 13 mm-es géppuska, valamint az MG151 20 mm-es vagy annál nehezebb MK108 30 mm-es ágyú volt. Az utolsó sorozatgyártású változat a Bf-109K (Kurfirst) volt, amelynek gyártása 1944 októberében kezdődött. Motorként Daimler-Benz DB 605DB vagy DC egységet használtak. A Bf-109K a második világháború alatt gyártott leggyorsabb változat volt, elérte a 730 km/h-t. Ezen kívül két változat is készült - H és Z, de ezek inkább kísérleti változatok voltak, és tömeggyártásuk nem indult el. A meghajtás és a fegyverzet későbbi fejlesztései a Messerschmitt Bf-109-et a második világháború egyik legveszélyesebb vadászgépévé tették, és egyben megmutatták a Willi Messerschmitt által megalkotott, kissé szögletes repülőgépvázban rejlő nagy lehetőségeket. Műszaki adatok (Bf-109 G-6 változat): hossz: 8,95 m, szárnyfesztávolság: 9,92 m, magasság: 2,6 m, maximális sebesség: 640 km/h, emelkedési sebesség: 17 m/s, maximális hatótáv: 850 km, maximális mennyezet 12000m, fegyverzet: fix - 2 db MG131 13 mm-es géppuska és 1 db MG151 20 mm-es ágyú, felfüggesztett - 250 kg-os bomba, vagy 2 db Wfr rakétavető. Gr. 21.

A Focke-Wulf Fw-190 egy német, egymotoros, teljes fémből készült vadászrepülőgép, fedett kabinnal, a második világháború alacsony szárnyú kialakításában. A pilóták az Fw-190-et jobbnak tartották, mint a Messerschmitt Bf-109-et. A Luftfahrtministerium 1937 őszén szerelt össze egy szabadon álló alacsony szárnyat működő Fw-190 bevonattal. Kurt Tank két meghajtási javaslatot adott be – az elsőt folyadékhűtéses Daimler-Benz DB 601-es motorral, a másodikat pedig az új BMW 139-es radiálmotorral.Ez utóbbira esett a választás, és az 1938 tavaszán megkezdett munkát Obering vezette. R. Blaser. Az Fw-190V1 első prototípusa 1939 májusában készült el, és Hans Sander kapitány 1939. június 1-jén repült vele Brémában. A második prototípust, az FW-190V2-t, két MG131-es és két MG17-es géppuskával – mind 7,92 mm-es kaliberrel – 1939 októberében repült. Az aerodinamikai légellenállás csökkentése érdekében mindkettőt alagút levegőbemenettel látták el a légcsavar sapkájában, de a motor túlmelegedésével kapcsolatos problémák visszatérést eredményeztek a bevált NACA pajzs kialakításához. Mielőtt ezeknek a prototípusoknak a tesztelése végleg megkezdődött volna, már megszületett a döntés, hogy a BMW 139-es motort erősebb, de hosszabb és nehezebb BMW 810-re cserélik. Ehhez sok változtatásra volt szükség, a szerkezet megerősítésére és az utastér visszahelyezésére, ami később azzá vált. a súlyponttal kapcsolatos problémák forrása. Az előny a kipufogógáz-átszivárgás és az utastér túlmelegedésének megszüntetése volt a BMW 139-es motor közvetlen közelsége miatt. 1940-ből. Később egy méterrel megnövelt szárnyfesztávú szárnyakat kapott (az eredeti 9,5 m-ről), ami 10 km/h-val lassította, de növelte az emelkedési sebességet és javította a manőverezést. Fw-190V5g jelzéssel, a rövidebb szárnyú változat pedig Fw-190V5k volt. Az Fw-190A-0 információs sorozat első hét gépének rövid szárnya volt, a többinek hosszabb volt. A Le Bourget-ben állomásozó első Fw-190 - 6./JG 26-tal felszerelt hadműveleti egység 1941 augusztusában jelentette be hadműveleti készenlétét, és az új vadászgép első találkozásától a brit Supermarine Spitfire-rel nyilvánvalóvá vált előnye velük szemben. A háború alatt ennek a nagyszerű repülőgépnek egy tucat változata készült. Az "A" változat gépei egy tucatnyi modernizációval együtt vadászrepülőként szolgáltak. A "B” és "C” jelzésű változatok csak a stratégiai bombázók elleni harcra szánt magashegyi vadászgépek prototípusai voltak, de sorozatgyártásba nem kerültek. A "D” változat, mint az egyetlen az Fw-190-esek közül, az új, 1750 LE-s Jumo 213A motorral hajtotta, és ez volt a német válasz a P-51 Mustangra. Az új motor több tucat centiméterrel meghosszabbította a törzset. Ez a változat is főként vadászati és magashegyi vadászfeladatokat látott el. Az "F" változat számos változatát vadászbombázóként használták a csatatér közvetlen támogatásaként. A "G” változat ugyanazt a szerepet játszotta, mint az "F” változat, de nagyobb volt a hatótávolsága. Az egész háború alatt több mint 20 000 példány készült a második világháború egyik legjobb vadászgépéből. Műszaki adatok (Fw-190A-8 verzió): hossz: 9 m, szárnyfesztávolság: 10,51 m, magasság: 3,95 m, maximális sebesség: 656 km/h, emelkedési sebesség: 15 m/s, maximális hatótáv: 800 km, maximális mennyezet: 11410 m, fegyverzet : fix-2 db MG131 13 mm-es géppuska és 4 db MG151 20 mm-es ágyú (2 db MG 151 / 20E ágyú a D-9 változathoz).

3_edu11119_instruction_sheet.pdf