Az S-125 Neva (NATO-jelölés SA-3 Goa) egy szovjet föld-levegő rakéta volt, amelyet alacsony és közepes magasságú célpontok megsemmisítésére terveztek a hidegháború időszakából. Az SA-3 egy kétlépcsős szilárd tüzelőanyagú rakéta volt, hatótávolsága - a V-600 rakéta - legfeljebb 15 kilométer volt, és 60 kilogramm tömegű robbanófej szállítására volt képes.
Az S-125 Neva rendszert a szovjet S-25 és S-75 rendszerek kiegészítésére hozták létre, amely az e három rendszer által létrehozott többrétegű légvédelmi védelem "alsó szintjét" alkotja. Főleg alacsonyan repülő repülőgépek és helikopterek megsemmisítésére szánták. Így ennek a rendszernek a rakétái kisebb méretűek voltak, ugyanakkor kisebbek voltak a sebességük és a mennyezetük is, mint az S-25-ben és az S-75-ben használt rakéták. Valószínűleg az S-125 rendszer vonalának szélesebb körű bemutatására a Szovjetunióban került sor 1961-1964 között. Az 1970-es évek elején bemutatták az S-125M rendszer továbbfejlesztett változatát, amely akár 22 km távolságra is képes volt célpontokat becsapni, és akár 70 kilogramm tömegű robbanófejet is szállítani. Az S-125 rendszert számos országba exportálták, köztük Algériába, Angolába, Csehszlovákiába, Egyiptomba, Lengyelországba, Romániába és Vietnamba. Az ilyen típusú rendszerek számos fegyveres konfliktusban is részt vettek, például: a jom-kipur háborúban (1973) vagy az iráni-iraki háborúban (1980-1988).
Az SC változat (rövidítése SC – Digital Control) Lengyelországban készült. Korábban 4 db Neva rakétából álló készletek működtek rögzített kilövőről. Teljesen kicserélték a kormányzási és irányítási rendszereket, az éppen kivonás alatt álló T-55-ös járművekhez pedig az alváz került. Így a két régi típusú fegyver közül egyet sikerült szerezni - viszonylag sikeresen.