A német páncélozott fegyverek, köztük a páncélozott autók és páncélozott járművek fejlesztését egyértelműen szabályozták és hátráltatták az 1919-es Versailles-i Szerződés korlátai. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott, miután 1933-ban a nácik átvették a hatalmat, és elindították a gyakorlatilag korlátlan fegyverkezési programot. Ennek eredményeként 1935-ben az első sikeres négykerekű páncélozott járművek, az Sd.Kfz.221 / 222/223, és röviddel ezután az Sd.Kfz.231 család nyolckerekű alvázán lévő járművei kezdtek bekerülni a sorba. Ezzel párhuzamosan igyekeztek kivonulni a sorból, és korlátozták az Sd.Kfz.231 néven is jelzett, de hatkerekű alvázon futó járművek gyártását. Mindezek a járművek már a második világháború első hadjárataiban nagyon hasznosnak bizonyultak, különösen a felderítő tevékenységekben, de speciális változataikban rádiókommunikációs vagy parancsnoki járműként is. A második világháború során természetesen a német hadsereg új páncélozott autókat vezetett be a sorba, melyek közül az Sd.Kfz.234 érdemel különös figyelmet. Hozzá kell tenni, hogy a német páncélozott autókat elsősorban a páncéloshadosztályokban, majd 1943-tól a páncélgránátos-hadosztályokban is alkalmazták, de a gyalogos hadosztályokban is azok felderítő osztályaiban.
Az első félkatonai egység, amelynek nevében szerepel az SS (németül Schutz Staffel) rövidítés, a Harmadik Birodalom diktátorának, Leibstandarte Adolf Hitlernek a személyes védelme volt, amelyet hivatalosan 1933-ban hoztak létre. 1934-től az SS független alakulat volt Heinrich Himmler vezetésével. Idővel további SS-egységek alakultak, köztük az SS-Totenkopfverbände és az SS-Verfügungstruppe. Érdemes hozzátenni, hogy ez utóbbit a hagyományos Wehrmacht gyalogos egységekhez hasonlóan képezték ki. Viszonylag kis léptékben az SS-egységeket a lengyelországi harcok során 1939-ben és a francia hadjáratban 1940-ben használták a harcban. A kezdetektől fogva a fronton harcolni szándékozott első egységeket 1940 közepén hozták létre, így a Waffen SS nevet kapták. Kezdetben önkéntes alapon vették fel őket, nem németek körében is, de idővel elkezdődött a kötelező toborzás. A Waffen-SS-en belül számos különböző harci értékű hadosztály alakult. Mindazonáltal néhány közülük (pl. az 1. SS LAH páncéloshadosztály, a 2. SS Das Reich páncéloshadosztály vagy a 12. SS Hitlerjugend páncéloshadosztály) elit egységnek tekinthető, nagyon magas harcértékkel, és gyakran az elérhető legjobb felszereléssel vannak felszerelve. Nemcsak a keleti fronton (1941-1945) mutatták be jelentős előnyeiket, különösen az 1943-as harkovi csatákban, hanem az 1944-es franciaországi csatákban is. Egy másik dolog, hogy ezen egységek parancsnoki állományának minősége sok esetben vitatható volt, és sok Waffen-SS katona követett el háborús bűnöket a II.