A Flak 38 egy német vontatott 20 mm-es automata légelhárító löveg a második világháborúból. A cselekmény első prototípusait 1938-ban hozták létre, és nem sokkal ezután megkezdődött a sorozatgyártás. A maximális függőleges hatótávolság 3700 m volt, a lövedék kezdeti sebessége 900 m/s. Az elméleti tűzsebesség 420 lövés volt percenként.
A Flak 38-at a Mauser cég fejlesztette ki a Flak 30 ágyú nagy horderejű módosításaként, mindenekelőtt az elméleti tűzsebességet növelték az új ágyúban, és javították az általános mechanikai szerkezetet. Ezzel javultak a fegyver paraméterei, azonban ahogy az 1940-1941-es harci műveletek is mutatják, a Flak 38 még mindig túl kevés tűzerővel rendelkezett, amit úgy döntöttek, hogy egy négyszeres ágyú létrehozásával növelik – így alakult a 2 cm-es Flakvierling 38. Az ágyú mindkét változatát tömegesen használta a folyamatban lévő Wehrmacht a második világháborúban 1940-1945 között. Több jármű fegyverzeteként is szolgáltak, többek között: Flakpanzer 38 (t), Mobelwagen és Wirbelwind.
Sd.Kfz. 7 (it. Sonderkraftfahrzeug 7) egy német féllánctalpas szállítógép a második világháborúból. Az első prototípusok 1933-ban készültek, és a sorozatgyártás 1934-1945 között folytatódott, és a járműből körülbelül 12 000 példány készült. A hajtást egyetlen motor biztosította Maybach HL 62TUK vagy egy Maybach HL 64TR 140 LE-vel. Sd.Kfz. 7-ben nem volt szabvány a rögzített fegyverzet.
A jövőbeli Sd.Kfz első modelljei. 7-et 1928-ban gyártottak a müncheni Krauss-Maffei cégnél, de a jármű akkor nem került sorozatgyártásba, mert megsértette a Versailles-i Szerződés rendelkezéseit. Csak a nácik németországi hatalomra kerülése után finomodtak a korábbi modellek műszaki megoldásain, és viszonylag gyorsan tömeggyártásba került az autó. Az Sd.Kfz jármű. A 7 legfeljebb 12 katona szállítására volt képes, és minimális páncélzata nem haladta meg a 8 mm-t. A 10 tonnáig terjedő tömeg ellenére az autó jó tereptulajdonságokkal és nagy mobilitással rendelkezett. Mechanikailag is finomított és nem volt megbízhatatlan. A német fegyveres erőknél tüzérségi traktorként szolgált 37-88 mm-es kaliberű ágyúkhoz. Ezeket a járműveket 150 mm-es sFH18 tarackok vontatására is használták. Az Sd.Kfz. 7, számos speciális verzió készült, köztük: Sd.Kfz. 7/1 (20 mm-es önjáró légelhárító löveg), Sd.Kfz. 7/2 (szintén önjáró légelhárító ágyú, de 37 mm-es kaliberű) vagy az Sd.Kfz. 7/5 (a változat önjáró páncéltörő löveg, kal. 75 mm). Ilyen típusú autókat a második világháború minden frontján használtak 1939-1945 között, mind a Wehrmacht, mind a Luftwaffe. Kis mennyiségben Sd.Kfz. 7 szolgált Brazíliában, Bulgáriában és Olaszországban.