A leFH 18 (németül leichte Feldhaubitze 18) egy német 105 mm-es vontatott tarack a második világháborúból. A fegyverek első prototípusai 1928-ban készültek el, a sorozatgyártás 1935-ben kezdődött, és körülbelül 10 500 ilyen típusú tarack gyártásával zárult. A maximális hatótávolság 10 600 m volt, és a tűz sebessége - akár 8 lövés percenként.
A leFH 18 a német hadsereg által az 1920-as években végzett elemző munkája eredményeként jött létre, amely megmutatta a 77 mm-es lövegek - az I. világháború éveire emlékezve - teljesen új dizájnra, azaz 105 mm-es cseréjének jogosságát. tarack. Egy ilyen változtatás nem csökkentené jelentősen a német tüzérség mozgékonyságát, cserébe pedig nőne a lőtáv. A sorozatgyártás során a leFH 18 tarackból két modernizáció készült, az első, a leFH 18 (M) néven, nagyobb hatótávolságú (kb. 13 000 m) és vontatási sebessége volt. Kerékabroncsokat is használtak, ami lehetővé tette a motoros tapadás használatát. A második (leFH 18/40) a PaK 40 páncéltörő ágyú alkatrészeit használta a súly csökkentésére. A leFH 18 tarack a második világháború teljes időszakában a Wehrmacht által használt sikeres konstrukciónak bizonyult. Több külföldi vevőt is talált, köztük Spanyolországot, Portugáliát és Magyarországot.
Sd.Kfz. 10 (it. Sonderkraftfahrzeug 10) egy német könnyű féllánctalpas transzporter a második világháborúból. Az első prototípusokat 1934-ben építették, a tömeggyártást 1939-1945-ben végezték, és a járműből körülbelül 17 000 példányt készítettek. A hajtást egyetlen motor biztosította Maybach HL 38 TRKM vagy Maybach HL42 TRKM 82 LE-vel. Sd.Kfz. 11 nem rendelkezett szabványos rögzített fegyverzettel.
Sd.Kfz. A 10-et a Demag AG könnyű tüzérségi traktornak tervezték, és a munkálatok 1932-ben kezdődtek. A megfelelő meghajtóegység kiválasztásával kapcsolatos problémák miatt azonban a sorozatgyártás csak 1939-ben indult meg. Sd.Kfz szolgálata alatt. 10-et leggyakrabban páncéltörő ágyúk (PaK 36 vagy PaK 40) vagy Nebelwerfer rakétakilövők vontatására használták. Az Sd.Kfz alapváltozata alapján. 10, több speciális változatot hoztak létre. Az egyik az Sd.Kfz. 10/4, amely 20 mm-es FlaK 30-as löveggel felfegyverzett önjáró légelhárító lövegként funkcionált. Sd.Kfz autók. 10-et a második világháború minden frontján használtak az 1939-1945 közötti időszakban.