Magyarországot már 1920-ban is messze nem demokratikus Horthy Miklós irányította, akinek politikai nézetei jobboldalinak és konzervatívnak mondhatók. Szintén egyértelműen a trianoni békeszerződés (1920) aláaknázására és az ún. Nagy Magyarország. 1938/1939 fordulójától külpolitikájában egyértelműen Németország és Olaszország felé orientálódott. Magyarország is beszállt a háborúba a Szovjetunióval. Már 1940 márciusában 3 tábornokot (1, 2 és 3) alkottak, egyenként három hadtestből (Magyar Hadtest). Összesen 27 gyalogdandár (magyar dandar) volt a magyar hadseregben (amikor Magyarország csatlakozott a Szovjetunió háborújához). Mindegyikük körülbelül 9500 emberből állt. Egy parancsnoki századból, egy 7 ütegből álló tábori tüzérezredből és 2 gyalogezredből állt. Minden ilyen ezredben (magyar ezred) volt egy parancsnoki szakasz, egy géppuskás század és 3 zászlóalj (magyarul: szloalj) gyalogság. A soregységek alapvető lőfegyverzetét viszonylag modern puskák alkották, de a másoddobásos egységeknél már a régi 8 mm-es Mannlicher puskákkal lehetett találkozni. A páncéltörő védelmet főként belga 47 mm-es lövegek és német 37 mm-es PaK36 ágyúk biztosították. A tábori tüzérség viszont olyan cégek gyártási részlegéből állt, mint a Skoda, a Bofors és a Rheinmetall.
A második világháború kitörése előtti német gyalogság szervezetének és taktikájának alakítására döntő befolyást gyakoroltak egyrészt az előző világháború tapasztalatai, de az 1920-as, 1930-as években született elméleti munkák is, amelyek gyakran hangsúlyozta, hogy a német gyalogságot támadó háború eszközeként kell felfogni. Ez a német gyaloghadosztály felszerelését és szervezetét egyaránt érintette, amely az 1939. szeptemberi hadjárat során 3 gyalogezredből állt, amelyek mindegyike 3 gyalogzászlóaljra, egy tüzérszázadra és egy páncéltörő századra oszlott. Ezenkívül számos támogató egység működött, köztük: egy tüzérezred 4 tüzérszázaddal (köztük egy nehéz), egy páncéltörő zászlóalj, egy szapper zászlóalj és egy kommunikációs zászlóalj. Összesen az ún. gyaloghadosztály. Az első mozgósítási hullámban megközelítőleg 17 700 fő volt, jelentős tüzérségi komponenssel, de géppuskákkal is bőven volt felszerelve. Korszerű és hatékony - akkoriban - kommunikációs és irányítási eszközeivel is rendelkezett. A háború során a gyalogsági hadosztályok átalakultak - 1943-ban néhányuk páncélgránátos hadosztályokká alakult. 1943-tól azonban a "hagyományos" gyalogság standard hadosztálya kb. 12 500 főből állt (és nem kb. 17 700 főből, mint 1939-ben), és tüzérségi komponensét - különösen nehéztüzérségét - is csökkentették benne, míg az anti- A harckocsi elleni védekezés jelentősen javult. Feltételezik, hogy a teljes második világháború alatt körülbelül 350 gyalogos hadosztály szolgált a Wehrmachtban.