Az NKL-16 szovjet szállító aeroszolok a második világháborúból. Ennek a járműnek az első példányai 1941 közepén jelentek meg, és a sorozatgyártás 1941-1945 között folytatódott. A járművet egyetlen, 150 LE maximális teljesítményű M-11-es repülőgépmotor hajtotta, amely akár 60 km/h sebesség elérését tette lehetővé. A jármű hossza 6,03 méter, szélessége 2,7 méter volt.
Az Aeorasana egy sajátos járműtípus, melynek alváza csúszótalpakra vagy sílécekre van felszerelve, a hajtás pedig belső égésű motort használ, ami nagyon gyakran mozgatja a tolócsavart. Az ilyen típusú járművek tökéletesek télen és vastag hótakarójú területeken végzett tevékenységekhez. Nem meglepő, hogy a Szovjetunióban – különösen az 1930-as és 1940-es években – nagy figyelmet fordítottak az ilyen járművek használatára. Az NKL-16 aeroszolok keletkezése 1941 nyarára nyúlik vissza, amikor a tervezésüket jóváhagyták a gyártásra. Az első változatot NKL-16/41-nek hívták, zárt, fából készült törzse volt, valamint a Polikarpov U-2-es repülőgépek M-11-es motorja és propellerje volt. Egy másik változat az NKL-16/42, amelyben a törzset meghosszabbították és a motort magasabbra szerelték. A jármű széles körben értelmezett ergonómiája is bővült. Az NKL-16/42 aerosanok sikeres járműnek bizonyultak, és a háború végéig, különösen 1941/1942 telén széles körben használták őket. Elsősorban szállítási feladatokat láttak el, de összekötő és járőrjárműként is alkalmazták őket.