A tájfunok szovjet, majd később orosz nukleáris meghajtású tengeralattjárók – ballisztikus rakéták (SSBN) rakéták hordozói, amelyeket valószínűleg 1980-1993-ban építettek a szeverodvinszki hajógyárban. Becslések szerint ebből az osztályból mindössze hat darab készült. A Typhoon-osztályú hajó 172 m hosszú, 24 m széles, víz alatti vízkiszorítása pedig valószínűleg 26 500 tonna körül mozog. Ez utóbbi érték azonban ma is vitatott, és más, jóval magasabb adatokat is lehet találni. A maximális víz alatti sebesség kb. 24-25 csomó. Az ebbe az osztályba tartozó egységek fő fegyverzete 20 db SS-N-20 (R-39) ballisztikus rakétakilövőből és 6 db 650 mm-es és 533 mm-es torpedócsőből állt.
A Typhoon típusú hajók (Project 941) teljesen új szerkezetként készültek, a Delta III és Delta IV osztályú egységek kiegészítésére. Az ilyen típusú egységek egyediségét méretük, és főleg szélességük bizonyítja, amivel a világ valaha épített legnagyobb tengeralattjárói. Kialakításuk is avantgárd, amely egy többtestű rendszerre épül, két párhuzamos merev hajótesttel, amelyeket a külső burkolat megnövel. Ennek a megoldásnak köszönhetően a Typhoon osztályú hajók nagy felhajtóerő-tartalékkal rendelkeznek, a vízkiszorítás kb. 45%-a. Elöl, a kioszk előtt is vannak ballisztikus rakétáik, ami szintén ritka megoldás. Építésük során gondosan hangszigetelték is (beleértve a visszhangmentes bevonólemezeket), a személyzet nagyfokú munkakényelmét és a vastag jégtakaróréteggel ellátott vízről való működés lehetőségét. Jelenleg egyetlen ilyen típusú egység áll az orosz haditengerészet szolgálatában, "Dmitri Donski” (TK-208) néven.