A T-35 egy szovjet több tornyos harckocsi a két világháború közötti idõszakból és a második világháborúból. Ennek a jármûnek az elsõ prototípusai 1932-1933 között készültek, sorozatgyártása pedig 1934-1938 vagy 1939 között zajlott. A folyamat során ebbõl a jármûbõl mintegy 60 példány készült. Az alapváltozatban a harckocsi harci súlya elérte az 50 tonnát. A hajtást egyetlen M-17 karburátoros motor biztosította, 500 LE teljesítménnyel. Az elsõdleges fegyverzet egy 76,2 mm-es ágyú és két 37 mm-es vagy 45 mm-es ágyú volt, míg a másodlagos fegyverzet 5-6 DT 7,62 mm-es géppuskából állt.
A T-35 tervezési munkálatai 1929-ben kezdõdtek, és fõ céljuk egy többtornyos nehéz harckocsi megalkotása volt. A hangsúly elsõsorban a lehetõ legerõsebb fegyvereken van, a páncélzatot másodlagos kérdésként kezeljük. A brit A1E1 Independent ihletõje a Vickers-i gyárból elég egyértelmûen merített. Bár az autót a Vörös Hadsereg gyártására és szervizelésére engedélyezték, sok problémát okozott. Elõször is korlátozott manõverezõképesség, gyenge páncélzat jellemezte, a 10-11 fõs legénység hatékony és eredményes irányítása gyakorlatilag lehetetlennek bizonyult. A késõbbi módosítási kísérletek (pl. a frontpáncél megvastagítása) ellenére a harckocsi más több toronyos harckocsikhoz hasonlóan zsákutcának bizonyult a páncélozott fegyverek fejlesztésében. Az ilyen típusú harcjármûveket az 1941-1945 közötti német-szovjet háború kezdeti idõszakában használták.
The models are digitally printed - some adhesives can dissolve the ink!
Paint in digital printing can be dissolved by certain types of adhesives like butaprene and similar on the same solvents. Before bonding, it is advisable to try the adhesive used on a barely visible part of the model.