Az első félkatonai egység, amelynek nevében szerepel az SS (németül Schutz Staffel) rövidítés, a Harmadik Birodalom diktátorának, Leibstandarte Adolf Hitlernek a személyes védelme volt, amelyet hivatalosan 1933-ban hoztak létre. 1934-től az SS független alakulat volt Heinrich Himmler vezetésével. Idővel további SS-egységek alakultak, köztük az SS-Totenkopfverbände és az SS-Verfügungstruppe. Érdemes hozzátenni, hogy ez utóbbit a hagyományos Wehrmacht gyalogos egységekhez hasonlóan képezték ki. Viszonylag kis léptékben az SS-egységeket a lengyelországi harcok során 1939-ben és a francia hadjáratban 1940-ben használták a harcban. A kezdetektől fogva a fronton harcolni szándékozott első egységeket 1940 közepén hozták létre, így a Waffen SS nevet kapták. Kezdetben önkéntes alapon vették fel őket, nem németek körében is, de idővel elkezdődött a kötelező toborzás. A Waffen-SS-en belül számos különböző harci értékű hadosztály alakult. Mindazonáltal néhány közülük (pl. az 1. SS LAH páncéloshadosztály, a 2. SS Das Reich páncéloshadosztály vagy a 12. SS Hitlerjugend páncéloshadosztály) elit egységnek tekinthető, nagyon magas harcértékkel, és gyakran az elérhető legjobb felszereléssel vannak felszerelve. Nemcsak a keleti fronton (1941-1945) mutatták be jelentős előnyeiket, különösen az 1943-as harkovi csatákban, hanem az 1944-es franciaországi csatákban is. Egy másik dolog, hogy ezen egységek parancsnoki állományának minősége sok esetben vitatható volt, és sok Waffen-SS katona követett el háborús bűnöket a II.
A Harmadik SS-páncéloshadosztály (1942-től a "Totenkopf" becenevet viseli) röviddel az 1939. szeptemberi hadjárat után alakult meg, és első parancsnoka Theodore Eicke volt. Akkoriban motorizált hadosztályként működött. Érdemes megjegyezni, hogy tagjai közül sokan az alakulat megalakulásakor korábban német koncentrációs táborokban teljesítettek szolgálatot. Az egység 1940-ben Franciaországban, a harcok során átesett tűzkeresztségén, ahol május 16-tól harcolt. Az egység 1941 júniusától a keleti fronton is részt vett a harcokban, többek között a Demiańskie melletti üstben (1942. február-április) vívott igen súlyos harcokban. E harcok után Franciaországba szállították át, ahol átnevezték Totenkopf SS-páncélgránátos-hadosztályra, és 1943-ban a 3. SS-páncéloshadosztály "Totenkopf" lett. 1943-ban részt vett a Harkov, Kurszk és Belgorod melletti csatákban. 1944-ben a szovjet csapatokkal harcol Ukrajnában, majd Białystok térségében. A háború utolsó évében az alakulat Magyarországon harcolt, majd kivonult Ausztriába, ahol kapitulált. A második világháború alatt a "Totenkopf" hadosztály katonái számos háborús bűnt követtek el, köztük civileket és hadifoglyokat gyilkoltak meg.