A Harmadik SS-páncéloshadosztály (1942-től a "Totenkopf" becenevet viseli) röviddel az 1939. szeptemberi hadjárat után alakult meg, és első parancsnoka Theodore Eicke volt. Akkoriban motorizált hadosztályként működött. Érdemes megjegyezni, hogy tagjai közül sokan az alakulat megalakulásakor korábban német koncentrációs táborokban teljesítettek szolgálatot. Az egység 1940-ben Franciaországban, a harcok során átesett tűzkeresztségén, ahol május 16-tól harcolt. Az egység 1941 júniusától a keleti fronton is részt vett a harcokban, többek között a Demiańskie melletti üstben (1942. február-április) vívott igen súlyos harcokban. E harcok után Franciaországba szállították át, ahol átnevezték Totenkopf SS-páncélgránátos-hadosztályra, és 1943-ban a 3. SS-páncéloshadosztály "Totenkopf" lett. 1943-ban részt vett a Harkov, Kurszk és Belgorod melletti csatákban. 1944-ben a szovjet csapatokkal harcol Ukrajnában, majd Białystok térségében. A háború utolsó évében az alakulat Magyarországon harcolt, majd kivonult Ausztriába, ahol kapitulált. A második világháború alatt a "Totenkopf" hadosztály katonái számos háborús bűnt követtek el, köztük civileket és hadifoglyokat gyilkoltak meg.
A páncélgránátos német elnevezés a páncélgránátosok alakulatára, vagyis a saját tankjaikkal szoros együttműködésben harcra kiképzett gyalogsági egységekre. Ezt a kifejezést hivatalosan 1942-ben használták, amikor a gyalogsági hadosztályokat gránátoshadosztályokra, a motorizált gyalogos hadosztályokat pedig páncélgránátos-hadosztályokra keresztelték át. Hozzá kell tenni, hogy az 1937-1942-es években a Schützen-ezredet használták a páncélosokban szolgáló gyalogezredek leírására. Elméletileg a páncélgránátos-hadosztályok alapfelszereltségét a páncélozott féllánctalpas szállítók, különösen az Sd.Kfz.251 képezték, de az elégtelen termelés miatt ezeket a gyalogságokat gyakran teherautókkal szállították. A páncélgránátos-hadosztály alapvetően három gyalogezredből, minden ezredben két zászlóaljból és számos támogató egységből állt, beleértve a páncéltörő, légvédelmi, szapper és kommunikációs egységeket. Ezekben az alakulatokban gyakran használtak önjáró fegyvereket, mint például a StuG III. Érdemes hozzátenni, hogy a páncélgránátos-hadosztályok nemcsak a Wehrmachtban, hanem a Waffen SS-ben is megalakultak - például a Totenkopf-hadosztály vagy a Hohenstaufen-hadosztály.