USS Cushing (DD-797) világháború és a háború utáni időszak amerikai rombolója volt. Ennek a hajónak a gerincét 1943 májusában fektették le, a vízre bocsátásra pedig ugyanazon év szeptemberében került sor. A hajó teljes hossza a vízre bocsátáskor 114,8 méter volt, szélessége pedig 12 méter. A teljes vízkiszorítás elérte a körülbelül 2500 tonnát, a maximális sebesség pedig körülbelül 36-37 csomó volt. A fegyverzet a kilövéskor öt 127 mm-es lövegből, 6 db 40 mm-es lövegből, 10 db 20 mm-es légelhárító ágyúból és 10 db 533 mm-es torpedócsőből állt.
USS Cushing (DD-797) egyike volt a 175 Fletcher-osztályú rombolónak. Az ilyen típusú egységeket hatalmas léptékben tervezték és építették, hogy felgyorsítsák az első világháború idejére visszanyúló, elavult amerikai haditengerészet rombolójának leszerelését. A Fletcher-osztályú hajókat a kezdetektől úgy tervezték, hogy az Egyesült Államok haditengerészetének nagy hajóival működjenek együtt, valamint erős légvédelmi fegyverzettel rendelkeztek. Jellemzők voltak még az ún sima hajótest, lépcső nélkül a hajó közepén. A USS Cushing a második világháború alatt a csendes-óceáni térségben tevékenykedett, és 1944-ben a Mariana-szigeteken és Palauban folytatott amerikai hadműveletek támogatásával kezdte meg harci útját. Az egység a Fülöp-szigeteki hadműveleteket is támogatta, és részt vett a Leyte-öböli csatában 1944 végén. 1945-ben japán pozíciókat is szerzett Iwo-Jimán és Okinawán. 1947-ben a rombolót tartalékba helyezték, de a koreai háború alatt (1950-1953) visszatért az aktív szolgálatba, és részt vett ebben a fegyveres konfliktusban, beleértve Észak-Korea partjainak ágyúzását. 1961-ben átadták Brazíliának, majd 1973-ban kivonták az ország haditengerészetének szolgálatából.