A USS Pennsylvania (BB-38) amerikai csatahajó volt, amelyet 1913-ban állítottak le, 1915 márciusában bocsátottak vízre, és 1916 júniusában állították hadrendbe az amerikai haditengerészetnél. A hajó 185 m hosszú, 32,4 m széles, teljes vízkiszorítása 36 500 tonna volt. A USS Pennsylvania csatahajó végsebessége elérte a 21 csomót. A főfegyverzet 12 356 mm-es löveg volt négy, egyenként három toronyban, a másodlagos fegyverzet pedig főként 22 127 mm-es lövegből állt.
A USS Pennsylvania volt az első a két azonos típusú csatahajó közül. A Pennsylvania típusú egységek az ún szabványos csatahajók, azaz hasonló harci értékekkel, méretekkel és képességekkel rendelkező, bár különböző osztályokra osztható hajók, amelyek 1916-1923 között álltak szolgálatba az Egyesült Államok haditengerészeténél. A Pennsylvania-osztályú csatahajók valójában egy kissé megnagyobbított Nevada-osztályú hadihajók voltak. A fő különbségek a nagyobb teljesítményű főfegyverek (10 azonos kaliberű ágyú helyett 12 356 mm-es ágyú) és a segédfegyverek felszerelése, valamint a páncélzat megerősítése és a csatahajók méretének növelése volt. A USS Pennsylvania (BB-38) nagyon korlátozottan vett részt az első világháborúban. A két háború közötti időszakban a csatahajót 1929-1931-ben jelentős rekonstrukción esett át. Ennek eredményeként mindenekelőtt a másodlagos fegyverzetet 12 127 mm-es fegyverre csökkentették, és megerősítették a légvédelmi fegyverzetet. A második világháború kitörésekor a Csendes-óceánon a USS Pennsylvania a Pearl Harbor-i bázison tartózkodott, ahol egy japán támadás során kissé megsérült. 1942 elején visszatért a vonalhoz. Egy évvel később - májusban és augusztusban - segítette az amerikai hadműveleteket az aleutoknál. 1944-ben a USS Pennsylvania intenzíven részt vett az amerikai kétéltű hadműveletekben a Csendes-óceán déli részén, valamint részt vett a Leyte-öböli csata kezdeti szakaszában. A hajókat 1946-ban szerelték le, majd két évvel később célhajóként egy nukleáris kísérlet részeként elsüllyesztették.