Az AGM-65 Maverick egy modern amerikai levegő-föld vagy levegő-víz rakéta. Első prototípusai az 1960-as évek közepén jelentek meg, a rakétát 1972-1999 között gyártották. Az AGM-65 egy szilárd tüzelőanyagú rakéta, hatótávolsága 27 kilométer, 56-135 kg tömegű robbanófej szállítására alkalmas, össztömege - változattól függően - 208-302 kg.
Az AGM-65 Mavericket az AGM-12 Bullpup rakéták helyettesítésére fejlesztették ki. Hughes és Raytheon volt felelős a fejlesztéséért. Az új rakéta jobb hatótávolságú volt, mint elődje, kevésbé volt megbízható, a későbbi verziókban pedig hatékonyabb irányítórendszert is alkalmazott. Ennek a rakétának számos változata készült a sorozatgyártás során. Az első, nagyüzemben gyártott AGM-65A modell volt, amelyet még televíziós kapcsolaton keresztül vezettek, és tényleges hatótávolsága nagyon korlátozott volt. 1975-ben állt szolgálatba az AGM-65B módosított irányítási rendszerrel ellátott változata. A következő verzióban - AGM-65D - már infravörös irányítást alkalmaztak. Az AGM-65E rakéta viszont jelentősen megnövelte a robbanófej súlyát (56-ról 135 kilogrammra). Az ilyen típusú rakétákat számos amerikai repülőgép használt vagy használja, köztük: A-4 Skyhawk, A-6 Intruder, A-7 Corsair II, F-4 Phantom, F-15 E Strike Eagle vagy F / A-18 Hornet. Az amerikai fegyveres erők mellett Nagy-Britannia, Dél-Korea, Németország és Svédország is használt vagy használ AGM-65 rakétákat.
Az AGM-45 Shrike egy amerikai osztályú levegő-föld rakéta volt a hidegháború időszakából. Első prototípusai az 1950-es évek közepén jelentek meg, a rakétát 1963-1992-ben használták az amerikai fegyveres erők. Az AGM-45 szilárd tüzelésű rakéta volt, hatótávolsága 40 kilométer volt, és 68 kg tömegű robbanófej szállítására volt képes, össztömege 177 kg.
Az AGM-45 Shrike volt az első amerikai rakéta, amelyet az alapoktól kezdve az ellenséges radarállomások megsemmisítésére terveztek. A fejlesztésért a Texas Instruments cég (ma a Raytheon konszern része) volt felelős. Valójában az AGM-45 az AIM-7 Sparrow rakéta nagy horderejű modernizálása, amely elsősorban a rakétavezető rendszert és egy új robbanófej felszerelését érintette. Ennek a rakétának két alapvető változata készült: az AGM-45A és az AGM-45B, amelyek főként a használt rakétahajtóműben különböztek egymástól. Hatékony használatához az kellett, hogy a pilóta az ellenséges radar sugarában találja magát, és megfelelő szögben indítsa el az AGM-45 rakétát. Ilyen típusú rakétákat használt többek között az F-4 Phantom vagy az F-105 F/G Thunderchief. A vietnami háborúban (1964 / 1965-1975) széles körben használták őket, ahol azonban csak 25%-ban bizonyultak hatékonynak, ami előbb AGM-78-as rakétákkal való kiegészítésükhöz vezetett. sokkal tökéletesebb AGM-88 HARM rakétákkal. Izrael volt az AGM-45 rakéták egyetlen hivatalos külföldi felhasználója.
Az AIM-9 Sidewinder egy modern amerikai rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta. Első prototípusai az 1950-es évek elején jelentek meg, és 1955/1956-ban került az Egyesült Államok fegyveres erői közé, és ma is ott maradt. Az AIM-9 Sidewinder egy 35 kilométeres hatótávolságú rakéta, amely 9,4 kg tömegű, 91 kilogramm saját tömegű robbanófejet képes szállítani.
Az AIM-9 Sidewinder az első hatékony és harcképes levegő-levegő rakétának bizonyult az amerikai hadsereg történetében. A fejlesztésért elsősorban a Raytheon volt a felelős, de a Philco és a General Electric is. Ennek a rakétának számos változata készült a sorozatgyártás során. Az egyik legfontosabb az AIM-9L volt, amelyet 1977-ben helyeztek üzembe. Követni tudta az ellenséges gépet, függetlenül attól, hogy milyen irányból indították felé (oldalról, alulról stb.). Sokkal jobb irányítórendszerekkel is rendelkezett, mint az előző verziókban. A legújabb verzió az AIM-9X, amelyet először 1999-ben teszteltek. Az AIM-9X minden időjárási körülmény között, éjjel-nappal használható, a cél előzetes "megvilágítása" nélkül is indítható. Nagyon nagy fokú manőverezhetőség és nagy elakadásállóság jellemzi. Az Egyesült Államok fegyveres erőiben a különböző verziójú AIM-9 rakétákat olyan repülőgépek és helikopterek szállították vagy szállítják, mint például: F-4 Phantom, F-15 Eagle, F-16 C / D Fighting Falcon vagy AH-64 Apache . Az AIM-9 Sidewinder rakéták használói sok más ország is volt vagy van, például: Ausztrália, Belgium, Egyiptom, Görögország, Izrael, Kuvait, Törökország és az Egyesült Királyság. Az ilyen típusú rakétákat harcban használták, többek között a vietnami háborúban (1964/1965-1975), a falklandi háborúban 1982-ben és a Sivatagi Vihar hadműveletben (1990-1991).
Az AIM-4 Falcon egy amerikai rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta volt. Első prototípusai az 1940-es évek végén jelentek meg, és 1956-ban lépett be az Egyesült Államok fegyveres erőibe. Az AIM-4 Falcon egy szilárd tüzelőanyaggal működő rakéta volt, 9700 méteres hatótávolsággal, amely 12 kg tömegű, 54,4 kg saját tömegű robbanófejet volt képes hordozni.
Az AIM-4 Falcon rakétát a Hughes Aircraft fejlesztette ki, válaszul az Egyesült Államok légierejének szuperszonikus sebességű irányított rakéta iránti igényére. A gyártó félaktív radarvezetést alkalmazott benne. A rakéta tömegének csökkentése érdekében Hughes üvegszálból készült műanyag elemeket alkalmazott az AIM-4 Falconban, ami akkoriban (a negyvenes évek végén) ritka gyártási megoldásnak számított. Ennek a rakétának az első sorozatgyártású változata az AIM-4 volt, később az AIM-4B gyártásába került, saját termikus robbanófejével vezérelve. Mindkét változat manőverezhetősége azonban egyértelműen korlátozott volt, és manőverezhető szovjet vadászgépekkel szembeni alkalmazása kudarccal végződhetett volna. Ezért további két verzió (AIM-4C és AIM-4A) kifejlesztése, amelyekben a rakéta ezen tulajdonságát egyértelműen javították. A rakétának megjelentek új változatai is (AIM-4 D, E és F), amelyek megváltozott rakétahajtással és nagyobb maximális sebességgel rendelkeztek. Az Egyesült Államok fegyveres erőiben az AIM-4-et olyan repülőgépek szállították, mint: F-89 Scorpion, F-102 Delta Dagger, F-101 Voodoo és F-4 Phantom II. Az AIM-4 rakétákat más országok is használták, például: Svédország vagy Kanada.