A USS Iowa (BB-61) amerikai csatahajó volt, amelyet 1940-ben állítottak le, 1942 augusztusában bocsátottak vízre, és 1943 februárjában állították hadrendbe az Egyesült Államok haditengerészetében. A hajó hossza 270,4 m, szélessége 33 m, teljes vízkiszorítása a vízre bocsátáskor 58 400 tonna volt. A USS Iowa csatahajó maximális sebessége 33 csomó volt. A fő fegyverzet a kilövéskor 9 406 mm-es löveg volt három, egyenként három lövegből álló toronyban, a másodlagos fegyverzet pedig főként 20 127 mm-es lövegből állt.
A USS Iowa volt az első a megrendelt hat azonos nevű típusú csatahajó közül. Mint kiderült, mivel a Montana-osztályú csatahajó-építési program nem valósult meg, az Iowa-osztályú csatahajókat utoljára bocsátották vízre az amerikai haditengerészet számára. Mivel anyagi és vízkiszorítási korlátok nélkül épültek, a második világháború technológiailag legfejlettebb amerikai csatahajóinak is bizonyultak. Kezdettől fogva a repülőgép-hordozók kulcsfontosságú szállítóhajóiként építették őket, és nagy hangsúlyt fektettek a nagy végsebességre, ami az Iowa-osztályú csatahajókat sokkal gyorsabbá tette, mint bármely más amerikai csatahajó. Gondosan kidolgozott páncélzatuk és új 406 mm-es Mk is volt. VII. a hatásos lövés nagyobb hatótávolságával. A USS Iowa (BB-61) a második világháborúban való részvételét az Atlanti-óceánon 1943-ban a német Tirpitz csatahajó ellen végrehajtott hadműveletekkel kezdte. 1944-től a USS Iowa a Csendes-óceánon szolgált, és támogatta az amerikai hadműveleteket a Marshall-szigeteken és a Truk Atollban. Ugyanezen év októberében a csatahajó aktívan részt vett a Leyte-öböli csatában. 1945 áprilisától júniusig a hajó támogatta a már a Japán-szigetek ellen irányuló hadműveleteket. A USS Iowa aktívan részt vett a koreai háborúban (1950-1953), elsősorban észak-koreai pozíciókat ágyúzva. 1958-ban a csatahajót tartalékba helyezték, de az 1980-as években visszahelyezték sorszolgálatba, miután korábban 1982-1984-ben alapos korszerűsítésen esett át. Ez magában foglalta a modern elektronikai és tűzvezérlő rendszerek telepítését, valamint a Tomahawk és Harpoon rakétakilövők és a Phalanx légvédelmi rendszerek telepítését. A csatahajót a fedélzeti helikopterek irányítására is adaptálták. Végül 1990-ben a hajót leszerelték, 2012-től pedig múzeumhajóként működik.