A Gato a második világháború amerikai dízel-elektromos vadásztengeralattjáróinak (SS) osztályának a neve. Az első ilyen típusú egységet 1940-ben bocsátották vízre. Összesen 77 ilyen típusú egységet hoztak létre. A Gato-osztályú hajó 95 m hosszú, 8,3 m széles, vízkiszorítása körülbelül 2400 tonna volt. A maximális víz alatti sebesség körülbelül 9 csomó. Az ilyen típusú hajókon tíz 533 mm-es torpedócső volt, köztük hat orr és négy tat. A hajó fegyverzete egyetlen 76 mm-es, 40 mm-es és 20 mm-es ágyúkat is tartalmazott.
A Gato-osztályú hajókat a Tambor-osztályú struktúra messzemenő kiterjesztéseként fejlesztették ki és állították gyártásba. Elődeikhez képest jóval nagyobb volt az úszás hatótávolsága és jelentősen javultak a harci képességeik. Új, rendkívül megbízható és bevált dízelmotorokkal is rendelkeztek, amelyek megnövelték egyetlen hajó lehetséges járőrözési idejét. Az ilyen típusú egységek – akárcsak az akkori tengeralattjárók – jó munkakomfortot is nyújtottak a legénységnek. Olyan gazdag rádió- és elektronikus berendezéseik is voltak, mint akkoriban. A Gato-osztályú hajók gigantikus szerepet játszottak a második világháborúban, óriási veszteségeket okozva a japán kereskedelmi haditengerészetnek 1942-1945-ben. Érdemes hozzátenni, hogy egy ilyen osztályú hajó (USS Archerfish) süllyesztette el a Shinano japán hordozót 1944 novemberében. Néhány ilyen típusú hajó a modernizálás után az 1960-as évek végéig az Egyesült Államok haditengerészeténél szolgált.
13. osztály (jap. Dai 13 Gō-gata Kusentei) a második világháborúból származó japán tengeralattjáró-üldözők (ZOP-üldözők) osztálya. Az ebbe az osztályba tartozó egységek 1939-1944 között indultak. Az ilyen osztályú hajó hossza 51 m, szélessége 6,7 m, vízkiszorítása körülbelül 450 tonna. A maximális sebesség 16 csomó volt. A fő fegyverzet a második világháború elején 1 76,2 mm-es löveg, 2 db 13,2 mm-es géppuska és 36 mélységi töltet volt. ZOP gyorshajtók építése, osztály sz. 13-at a Szovjetunió tengeralattjáró-flottájának távol-keleti bővítése eredményeként kezdeményezték. És a szovjet tengeralattjárókat tekintették a fő veszélynek a tervezett új ZOP gyorshajtóknak. Emiatt eleinte viszonylag korlátozott autonómiával és működési hatókörrel rendelkező egységeknek tervezték, de a csendes-óceáni háború során ezeket a paramétereket javították. Érdemes hozzátenni, hogy egy osztályon belül ezekből az egységekből összesen 3 alosztály jött létre, melyek 13., 28. és 60. számmal vannak megjelölve. Az egyes alosztályok egységei elsősorban a merülésben, az alkalmazott erőegységekben, a legénység létszámában és a fegyverzetben tértek el egymástól. Valójában, A tervezett 77 hajóból mindhárom alosztályból 49 darab készült el, ebből 35 veszett el a harci műveletek során.