A USS Boise (CL-47) amerikai könnyűcirkáló volt, melynek gerincét 1935 áprilisában fektették le, 1936 decemberében bocsátották vízre, és 1938 augusztusában fejezték be teljesen. A hajó teljes hossza a vízre bocsátáskor 185,4 m, szélessége 18,8 m, normál vízkiszorítása körülbelül 9900 tonna. A maximális sebesség 32-33 csomó volt. Az egység fegyverzete a kilövéskor főként: 15 db 152 mm-es lövegből, 8 db 127 mm-es légvédelmi ágyúból és 8 db nehéz, 12,7 mm-es géppuskából állt. A hajó 4 hidroplánnal is üzemelhetett.
A USS Boise (CL-47) a hatodik volt a kilenc Brooklyn-osztályú cirkáló közül, amelyeket 1935 és 1938 között indítottak az Egyesült Államok haditengerészete számára. Ezeknek a hajóknak a tervezése bizonyos mértékig a New Orleans osztály nehézcirkálóinak tervezésén és a működéséből levont tanulságokon alapult. Ugyanakkor ők voltak az amerikai válasz a japán Mogami osztályú hajókra, amelyek szintén 15 fő tüzérségi fegyverrel voltak felfegyverkezve. Sőt, a Brooklyn-osztályú cirkálók tervezése és kivitelezése során nagy hangsúlyt fektettek a navigáció lehető legnagyobb skálájára, a tengeri alkalmasságra és a gondos kivitelezésre. Végül az ilyen típusú egységek rendkívül sikeresnek bizonyultak, és sikeresen használták őket a második világháború alatt. A USS Boise-t (CL-47) a Newport News Shipbuilding and Drydock Company-nál építették Newport News-ban, Virginia államban. A hajó részvétele a második világháború kezdeti időszakában nem túl aktív, és 1942 januárjában zátonyra futott. Ezt követően a hajó csak 1942 júniusában állt újra szolgálatba. Idén augusztusban a Fidzsi-szigeteken és az Új-Hebridák régióban hajtott végre konvojküldetést, szeptemberben pedig a guadalcanali régióban vett részt. Októberben azonban részt vett a Cape Esperance-i csatában, ahol súlyosan megsérült. A hajót ezután Edward J. "Mike" Moran irányította – később az amerikai haditengerészet keresztjével díszítették. A károk következtében az egységet felújításra küldték - csak 1943 márciusában tért vissza a vonalra. Az év június végétől a Földközi-tengeren tevékenykedett, támogatva a szövetségesek szicíliai és salernói partraszállási hadműveleteit. 1943/1944 fordulóján a hajó visszatért a Csendes-óceánba, ahol számos akcióban vesz részt, többek között: a Biak és Mindoro partraszállási műveletek támogatása, valamint a Surigao-öböli csatában való részvétel. Az egység 1945-öt főként ellenőrzésekre, nagyjavításokra és javításokra fordította. A második világháború alatt 11 csatacsillagot ítéltek oda. 1951-ben a hajót átadták az argentin haditengerészetnek, ahol 1981-ig szolgált.