A USS Colorado (BB-45) amerikai csatahajó volt, amelyet 1919-ben állítottak le, 1921 márciusában bocsátottak vízre, és 1923 augusztusában állították hadrendbe az Egyesült Államok haditengerészetében. A hajó hossza 190,3 m, szélessége 29,7 m, vízkiszorítása a vízre bocsátáskor 32 600 tonna volt. A hajó maximális sebessége elérte a 21 csomót. A főfegyverzet 8 406 mm-es löveg volt négy toronyban, két-két lövegben, a másodlagos fegyverzet pedig főleg 12 127 mm-es lövegből állt.
A USS Colorado (BB-45) volt az első a négy csatahajó közül, amelyek az azonos nevű – a Colorado – osztályba tartoztak. Az ilyen típusú egységek az ún szabványos csatahajók, azaz hasonló harci értékekkel, méretekkel és képességekkel rendelkező, bár különböző osztályokba sorolt hajók, amelyek 1916-1923 között álltak szolgálatba az Egyesült Államok haditengerészeténél. A Colorado osztályú csatahajók az elődeikhez képest alapvetően teljesen megváltoztatták a fő fegyvereket, és az amerikai haditengerészet történetében elsőként alkalmaztak 406 mm-es tüzérséget. Kivetítette őket a japán Nagato-osztályú csatahajók egyensúlyaként. Általánosságban azonban a felépítés, a páncélzat és a maximális sebesség tekintetében a Colorado-osztályú csatahajók hasonlóak voltak a Tennessee-osztályú csatahajókhoz. A USS Colorado (BB-45) egy javítóhajógyárban volt a csendes-óceáni háború kitörésekor, és csak 1942 közepén tért vissza a vonalhoz. Az év novemberétől 1943 szeptemberéig a csatahajó a Fidzsi-szigetek és az Új-Hebridák térségében működött. 1944 elején az egység tüzével támogatta a partraszállási műveleteket a Marshall-szigeteken. Ugyanezen év nyarán ismét támogatta a kétéltű hadműveleteket – ezúttal Guam, Saipan és Tinian szigetén. 1944 végén a kisebb károk ellenére támogatta az amerikai csapatok fellépését a Fülöp-szigeteken. A USS Colorado (BB-45) szintén részt vett az okinavai hadműveletekben 1945-ben. A csatahajót 1947 januárjában tartalékba helyezték, majd 1959-ben ócskavasként adták el.