A USS Virginia (BB-13) amerikai csatahajó (pre-dreadnought) volt, melynek gerincét 1902 májusában fektették le, 1904 áprilisában bocsátották vízre, és 1906-ban fejezték be teljesen. A hajó teljes hossza a vízre bocsátáskor 134 m, szélessége 23 m, teljes vízkiszorítása körülbelül 16 300 tonna. A maximális sebesség viszont nem haladta meg a 19 csomót. Az egység 4 305 mm-es löveggel, 8 203 mm-es löveggel és 12 152 mm-es löveggel volt felfegyverezve.
A USS Virginia (BB-13) volt az első az öt Virginia-osztályú csatahajó közül. Ezen egységek építésekor törekedtek arra, hogy a lehető legnagyobb tengeri alkalmasságra, tengeri alkalmasságra és erős támadófegyverzetre helyezzék a hangsúlyt. Ez utóbbi eredménye egy nagyon szokatlan megoldás (egyébként ugyanaz, mint a Kearsarge típusú csatahajókon), amely 305 mm-es ágyúk, 203 mm-es lövegekkel ellátott torony felszereléséből állt a toronyra. A gyakorlatban azonban ez a megoldás teljesen sikertelennek és nem túl ergonómikusnak bizonyult. Mint minden predreadnought, a Virginia típus is elavultnak bizonyult, amikor 1906-ban belépett a Királyi Haditengerészet HMS Dreadnought szolgálatába. A USS Virginia (BB-13) a Newport News Shipbuilding-ben épült – nomen omen – Virginiában. Szolgálata alatt az egység főként az Atlanti-óceánon működött, az 1907-1909 közötti időszakban pedig az ún. A Nagy Fehér Flotta, amely megkerülte a Földet, ezzel is demonstrálva az USA növekvő jelentőségét a világpolitikában. Gyakran részt vett de facto rendőrségi tevékenységben Latin-Amerikában – beleértve Mexikót is. A Nagy Háború alatt elsősorban kiképzőhajóként dolgozott, bár 1918 szeptemberétől november elejéig korlátozott konvojfeladatokat látott el az Atlanti-óceánon. 1918 novemberétől amerikai katonákat szállított Európából az USA-ba. 1920-ban kivonták a szolgálatból, majd három évvel később (1923) - célhajóként elsüllyesztették.