A "Pin-Up Girls" kifejezés egy olyan irányzatból ered, amelyet egyértelműen érzékeltek az 1940-es és 1950-es években az Egyesült Államokban. Különféle társadalmi osztályokhoz tartozó férfiak (leggyakrabban kékgalléros munkások vagy katonák, de nem csak!) plakátjaira vonatkozik, amelyek kifejezetten erotikus árnyalatú, kifejezetten öltözött és sminkelt nőket ábrázolnak. Tegyük hozzá, hogy bár ezek a plakátok erotikusak voltak, nem kezelték őket pornográfként, ami akkoriban tiltott volt az Egyesült Államokban. Ezek a "Poszternők", vagyis a Pin-Up Girls mindig mosolyogtak, vagy kiszélesedő, lenge pöttyös vagy csíkos ruhákat, vagy nagyon szűkös fehérneműt, vagy fürdőruhát viseltek. Gyakran magas derekú rövidnadrágot viselve ábrázolták őket. Természetesen a Pin-Up Girls ruháit úgy mutatták be, hogy a lehető legtöbbet feltárják a modellek testéből. Tegyük hozzá, hogy Marilyn Monroe-ról sok hivatalos fotó is ebben a stílusban készült. A használt smink is nagyon tiszta volt, az ajkakon aláhúzott vörös rúzs és a felső szemhéj felett erős fekete vonalak. Hozzá kell tenni, hogy a 21. század elejétől érezhetően megújult a stílus és a smink divatja a Pin-Up Girls szellemében.
A második világháború kitörése előtti német gyalogság szervezetének és taktikájának alakítására döntő befolyást gyakoroltak egyrészt az előző világháború tapasztalatai, de az 1920-as, 1930-as években született elméleti munkák is, amelyek gyakran hangsúlyozta, hogy a német gyalogságot támadó háború eszközeként kell felfogni. Ez a német gyaloghadosztály felszerelését és szervezetét egyaránt érintette, amely az 1939. szeptemberi hadjárat során 3 gyalogezredből állt, amelyek mindegyike 3 gyalogzászlóaljra, egy tüzérszázadra és egy páncéltörő századra oszlott. Ezenkívül számos támogató egység működött, köztük: egy tüzérezred 4 tüzérszázaddal (köztük egy nehéz), egy páncéltörő zászlóalj, egy szapper zászlóalj és egy kommunikációs zászlóalj. Összesen az ún. gyaloghadosztály. Az első mozgósítási hullámban megközelítőleg 17 700 fő volt, jelentős tüzérségi komponenssel, de géppuskákkal is bőven volt felszerelve. Korszerű és hatékony - akkoriban - kommunikációs és irányítási eszközeivel is rendelkezett. A háború során a gyalogsági hadosztályok átalakultak - 1943-ban néhányuk páncélgránátos hadosztályokká alakult. 1943-tól azonban a "hagyományos" gyalogság standard hadosztálya kb. 12 500 főből állt (és nem kb. 17 700 főből, mint 1939-ben), és tüzérségi komponensét - különösen nehéztüzérségét - is csökkentették benne, míg az anti- A harckocsi elleni védekezés jelentősen javult. Feltételezik, hogy a teljes második világháború alatt körülbelül 350 gyalogos hadosztály szolgált a Wehrmachtban.