Az Ise egy japán csatahajó volt, amelyet 1915-ben a gerinc alá fektettek, 1916 novemberében bocsátották vízre, és 1917 decemberében helyezték hadrendbe a japán birodalmi haditengerészetnél. A hajó 219 méter hosszú, 33,8 méter széles, teljes vízkiszorítása 38 800 tonna volt. Az Ise csatahajó maximális sebessége 21-23 csomó körül volt. A fő fegyverzet a kilövéskor 12 db 356 mm-es löveg volt hat toronyban, egyenként két lövegben, a kiegészítő fegyverzet pedig főként 16 db 140 mm-es lövegből állt.
Az Ise volt az első csatahajó az azonos nevű típusból, azaz Ise-ből. Az I. világháború alatt nem esett át jelentősebb korszerűsítésnek, míg 1921-1928-ban és 1934-1937-ben jelentős átépítésen esett át. Először is jelentősen megerősítették a páncélzatot, hozzáadták a hidroplánok katapultjait és a légvédelmi tüzérséget. Az egész edzőtermet is modernizálták. 1942 szeptemberétől az Ise egy újabb modernizáción esett át, ami hibridté tette: csatahajó-repülőgép-hordozó. A repülőgépek leszálló fedélzetének kialakítása érdekében két hátsó ágyútornyot leszereltek. Az ötlet azonban teljesen sikertelennek bizonyult, és az Ise csatahajóként elveszett, anélkül, hogy valódi repülőgép-hordozóvá vált volna. A második világháború alatt Ise 1942 májusában az Aleut-szigetek területén harcolt, októberben pedig részt vett a Leyte-i csatában, ahol megsérült. 1945 februárjában ismét megsérült a kurei bázison az amerikai fedélzeti repülőgépek támadása következtében. 1946-ban a hajót leselejtezték.