During World War II, the attitude of the Axis countries, especially Germany, to the civilian population living in the conquered areas of Europe was very different. It can be assumed that the farther west, this policy was less genocidal and less brutal. An example is France, which in 1940 was divided into two parts - occupied by German and Italian troops and the so-called The Vichy state, which retained the appearance of independence and which, moreover, closely collaborated with the Third Reich. In occupied France, the Germans commandeered to power, tried to use the industrial base there in their own war effort, forced the supply of contingents of forced laborers and ruthlessly cracked down on the resistance movement, but they did not pursue the murder and annihilation of the French nation. Other examples include the creation of governments to a greater or lesser extent cooperating with Germany in the Netherlands or Norway. On the other hand, the farther east we went, the more German policy turned out to be more genocidal. An example is the German policy in Poland, where the invader sought to Germanise part of the population, and treated the General Government as a reservoir of free labor. With the introduction of the so-called Generalplan Ost from 1941, the Third Reich assumed that a large part of Polish society would either be murdered or forcibly resettled. The Third Reich carried out a similar genocidal policy in the western territories of the USSR, occupied from 1941. The macabre, common denominator of the German occupation policy in Western and Eastern Europe was the desire to murder the Jewish population living in these areas. The crime went down in history as the Holocaust or Shoah (Hebrew, the Holocaust). Safe and probably underestimated estimates show that during the entire Second World War, about 23.7 million civilians died or were murdered….
A második világháború alatt a brit hadsereg összesen 43 gyalogos hadosztályt alkotott. A hadosztály állománya a háború kezdetén hozzávetőleg 13 800 tisztet és katonát számlált, 1944-ben ez a létszám megközelítőleg 18 300 főre emelkedett. Ez a jelentős létszámváltozás elsősorban a különböző típusú támogató egységek, nem pedig a gyalogosok számának növekedéséből adódik. 1944-ben a brit gyalogos hadosztály három gyalogdandárból állt, mindegyik saját főhadiszállással, egy törzsszakaszból, 3 gyalogzászlóaljból és mérnöki hadosztályból állt. Érdemes hozzátenni, hogy egyetlen gyalogzászlóaljnak körülbelül 780 tisztje és katona volt, és számos támogató egység (pl. aknavető szakasz vagy felderítő szakasz) volt. A hadosztályhoz tartozott még egy de facto tüzérdandár öt tüzérezreddel (köztük egy páncéltörő és egy AA), egy géppuskás és aknavetős zászlóalj, valamint felderítő, kommunikációs és zapper egységek. A brit gyalogoshadosztály mobilitását növelő fontos elem a teljes motorizáció volt. A brit gyalogosok elsődleges puskája a Lee Enfield No.1 vagy No.4 puska volt. Gépfegyverként többek között Sten géppisztolyokat, Bren kézi géppuskákat és Vickers géppuskákat használtak. A legszélesebb körben használt páncéltörő fegyverek a 40 és 57 mm-es 2 és 6 fontos lövegek voltak, majd később a 76 mm-es 17 fontos ágyúk is. A tábori tüzérség fő fegyverzete viszont egy nagyon sikeres tarack volt Ordnance QF 25 font.