The Battle of Waterloo was fought on June 18, 1815 and was the last battle commanded by Napoleon Bonaparte with the French forces. It is assumed that on the French side, about 65,000 soldiers and 250 guns took part in the battle, while on the Anglo-Dutch and Prussian sides, a total of about 123,000 men, with about 160 guns (excluding Prussian artillery) fought. The French side was led, of course, by the emperor of the French, the allies - Arthur Wellesley, Fr. Wellington, and the Prussians - Gebhard von Blücher. British-Dutch troops, awaiting the arrival of the Prussians, but also based on the experiences of Fr. Wellington, learned from the fighting in Spain, adopted a defensive stance, and their position was supported by farm buildings. The battlefield with boggy ground, soaked with water after intense rainfall, also favored the defenders, as it made it difficult to develop a cavalry attack. The battle began around 11.30 with the French artillery cannonade, and later - with the attacks of the French infantry on the British-Dutch positions. Initially, the fight for the Hougomont farm was fought, but later also on the right flank and in the center of the Allied formation. The next phase of the battle was the British cavalry charges, which were intended to relieve the fighting infantry, which initially brought great success to the British, but were finally repulsed with considerable losses. Despite fierce fighting and attacks led by Marshal Ney, around 4.30 pm, the British positions seemed to be intact, and the Prussians, commanded by Gebhard von Blücher, were already approaching the battlefield. Finally, around 19.30, the 1st Prussian Corps entered the fight - it meant that the scales of victory were tilted towards the allies, despite the Old Guard's attack on British positions. The immediate aftermath of the Battle of Waterloo was Napoleon's abdication and the end of the Napoleonic era in the history of Europe.
A forradalmi háborúk (1792-1799) és - különösen - a napóleoni korszak (1799-1815) idején Franciaországnak valószínűleg a leghatékonyabb hadigépezete volt az öreg kontinensen, ami majdnem az Európa feletti tartós hegemóniához vezetett. Közhely lenne azt állítani, hogy ennek a gépnek a kulcseleme a francia hadsereg volt. A lovasság nagyon fontos szerepet játszott ebben a hadseregben. Soraiban önálló ezredként csak a konzulátus időszakában (1799-1804) jelentek meg cuirassier egységek, amelyek közül az elsők az ún. nehézlovasság 1801-1802-ben. 1803-ban tizenkettőben határozták meg a cuirassier ezredek számát. 1807-ig a cuirassier ezred körülbelül 780 emberből állt, négy századra osztva, két-két századra. Ezzel szemben 1807 óta 5 századból és 1040 főállású emberből állt a cuirassier ezred. A cuirassierek alapvető francia fegyverzete az AN IX széles kard volt (1805-ig), majd ezt később az AN XI széles kard váltotta fel. A másodlagos fegyverek 1,29 kilogramm tömegű és 17,11 mm kaliberű AN IX lovassági pisztolyok voltak. Később az AN XI pisztolyokat is elkezdték használni. Fejükön vassisakot viseltek, a testet pedig egy hátlemezből és mellvértből álló páncél védte. Érdekességként megemlíthető, hogy 1805-1815 között háromféle cuira-t használtak, amelyek azonban kissé eltértek egymástól. A francia cuirassier klasszikus nehézlovasság volt, amely elsősorban a csatatérre alkalmas, de csekély jelentőséggel bírt az ún. kis háború. Ennek az alakulatnak a legjobb parancsnokai közé tartozik például d'Hautpoul tábornok, aki különösen Austerlitzben (1805) tűnt ki, és Espagne tábornok, aki nagyszerű munkát végzett a caldieroi csatában.