A brit nyolcadik hadsereg 1941 szeptemberében alakult meg Észak-Afrikában az Egyiptomban állomásozó erőkből. Ugyanezen év novemberéig két hadtestből állt - a XIII. és a XXX. Ide tartozott többek között: a 2. új-zélandi gyalogos hadosztály, a 4. indiai gyaloghadosztály, a 7. páncéloshadosztály (a híres sivatagi patkányok) és az 1. dél-afrikai gyaloghadosztály. 1942 végén 10 hadosztályban és több önálló dandárban mintegy 220 000 főt alkottak. A nyolcadik hadsereg 1941 novemberében a tobruki csata során átesett tűzkeresztségén. Később, 1941-1943-ban Észak-Afrikában harcolt, nagyon fontos győzelmet aratott az El Alamein-i csatában, majd később Líbiában és Tunéziában legyőzte a tengelyerőket. Érdemes hozzátenni, hogy parancsnoka 1942 augusztusától 1943 decemberéig Bernard Law Montgomery volt – a második világháború egyik legjobb brit parancsnoka. 1943-1945 között a nyolcadik hadsereg harcolt a térségben Appenninek azáltal, hogy részt vett a szicíliai és a dél-olaszországi partraszálláson. Katonái később áttörték a gótikus vonalat és a Gustav-vonalat, valamint 1944-ben a Monte Cassinónál harcoltak. Ez volt a 8. hadsereg, amely magában foglalta a lengyel fegyveres erők 2. hadtestét Anders tábornok parancsnoksága alatt. 1945-ben a Nyolcadik Hadsereg a Pó-völgyben harcolt, majd bevonult Ausztriába, ahol a második világháború idején befejezte harci útját.
A második világháború alatt a brit hadsereg összesen 43 gyalogos hadosztályt alkotott. A hadosztály állománya a háború kezdetén hozzávetőleg 13 800 tisztet és katonát számlált, 1944-ben ez a létszám megközelítőleg 18 300 főre emelkedett. Ez a jelentős létszámváltozás elsősorban a különböző típusú támogató egységek, nem pedig a gyalogosok számának növekedéséből adódik. 1944-ben a brit gyalogos hadosztály három gyalogdandárból állt, mindegyik saját főhadiszállással, egy törzsszakaszból, 3 gyalogzászlóaljból és mérnöki hadosztályból állt. Érdemes hozzátenni, hogy egyetlen gyalogzászlóaljnak körülbelül 780 tisztje és katona volt, és számos támogató egység (pl. aknavető szakasz vagy felderítő szakasz) volt. A hadosztályhoz tartozott még egy de facto tüzérdandár öt tüzérezreddel (köztük egy páncéltörő és egy AA), egy géppuskás és aknavetős zászlóalj, valamint felderítő, kommunikációs és zapper egységek. A brit gyalogoshadosztály mobilitását növelő fontos elem a teljes motorizáció volt. A brit gyalogosok elsődleges puskája a Lee Enfield No.1 vagy No.4 puska volt. Gépfegyverként többek között Sten géppisztolyokat, Bren kézi géppuskákat és Vickers géppuskákat használtak. A legszélesebb körben használt páncéltörő fegyverek a 40 és 57 mm-es 2 és 6 fontos lövegek voltak, majd később a 76 mm-es 17 fontos ágyúk is. A tábori tüzérség fő fegyverzete viszont egy nagyon sikeres tarack volt Ordnance QF 25 font.
A gyalogság a két világháború közötti időszakban és a szeptemberi hadjárat során a lengyel fegyveres erők legnagyobb létszámú és egyik legfontosabb alakulata volt. Az 1939. szeptemberi hadjárat során a lengyel gyalogság hadműveleti alapegysége - mint szinte minden akkori európai hadseregben - egy hadosztály volt, amelynek mozgósítás után körülbelül 16 500 katonát kellett elérnie. Alapvető csapásmérő ereje három gyalogezred volt, amelyeket lég- és páncéltörő tüzérség (27 37 mm-es ágyú főállásban) és könnyű- és nehéztüzérség (24 vagy 12 db 75 mm-es ágyú teljes munkaidőben, 12 vagy 24 db 100 mm-es ágyú) támogattak. , 3 db 105 mm-es ágyú és 3 db 155 mm-es tarack). Hozzá kell tenni, hogy a lengyel gyaloghadosztály sok hiányosságot mutatott a német hadosztályhoz képest. Először is kevesebb géppuskával és mindenekelőtt könnyű- és nehéztüzérséggel rendelkezett. Ráadásul a Wehrmacht esetében ez utóbbiak lényegesen jobban felszereltek gépjárművekkel, ami javította a mobilitásukat, és sokkal jobb kommunikációs és kommunikációs eszközökkel rendelkeztek. Például: a német gyalogos hadosztálynak 938 főállású gépkocsija volt, míg a lengyelnek csak 76 gépjárműve! Ez mindkét alakulat csatatéren való hatékonyságát, valamint tűzerejüket és mobilitásukat jelentette.